Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Torma István: Az érdi Kutyavár (Adatok Diósd és Érd környékének középkori településtörténetéhez)

száraz falról tesz említést.

33 Az újabb irodalom a néphagyomány hatására egyértelműen vadaskertnek tartja.

3

'* A beépítettség miatt a kerítés maradványai körül Érd belterületének szélén — lelőhelyünktől 7 km-re D-re — a Rókuskápolnánál egy feliratos fogadalmi táblát találtak. A másodlagos lelőhelyen előkerült kő feliratában egy praesidium helyreállításáról van szó.

14 Schönwisner István úgy vélte, hogy ezt a követ a Kutyavárnál találták, és onnan vitték a Rókus-kápolnához. Ennek alapján a romot római kori erődnek tartja, és a Notitia Dignitatumban szereplő castellum contra Tautantummal azonosítja.

15 A kő lelőhelyére vonatkozó feltevését azonban nem támasztja alá semmivel. Azonosítását Katancsich P. elveti, szerinte a Kutyavár kis mérete miatt alkalmatlan római kori erődnek, a romot újabb kori építménynek tartja.

10 A castra contra Tautantummal való azonosítást Paulo vies István sem fogadja el, de a romot az nyomtalanul eltűntek. Ugyancsak Kőkért pusztán, a kastély közelében állt a Szent Bertalan tiszteletére emelt templom, a Szent Szabina-templom pedig a diódi plébániatemplom volt. Nem tudjuk meg a forrásokból a kastély építtetőjének nevét és az építés idejét. 1422-ben elhagyottnak mondják a kastélyt, ez csak átmeneti állapot lehetett, mert sem a korábbi, sem a későbbi oklevelekben nem tér vissza ez a jelző. A több oklevélben is diódinak említett kastélynak Diód közelében kellett állnia, a Kutyavár azonban igen távol, több mint 2 km-re fekszik a XVIII. században újratelepült falutól. A XVIII. századi határvizsgálatok tanúvallomásai szerint a középkori Diód falu a mainál jóval nyugatabbra feküdt. 1713-ban (Nagy)Tétény határát vizsgálva többek között azt is megkérdezték a tanúktól, hogy „Ebvára micsoda határban vagyon Berkiben, vagy Diosdiban, vagy magános határa és telke van?", továbbá: „Diosdi és Eb vári telket tudna-é az tanú mutatni?" A tanúvallatások után 1713. január 30-án következőképpen állapították meg a bennünket érintő szakaszon a Tétényt Érdtől, illetve Berkitől elválasztó határt: „ ... vezetvén Bennünket, az mint az Érdi út kimegyen, s az partok elein edgyik utt Ebvár felé, másik utt pedigh Diód felé edgymástól elválik, ottis találtunk egy követ fölhányva... Innen az Partok alatt az Diód felé való Űton vezettek bennünket Szent Bertalan réghi kápolnájáigh, kinekis az fennálló edgydarab kis falát, és fundamentumát Szemünkkel látván... ittis azt vallottak, hogy mindenkor addigh kaszálták Tétényi úr számára. Tovább ugyanaz úton az Ebvári Patakon által vivén Benünket Diodi Faluhelyre, ottis hitek szerint vallották hogy azis Tétényi Űré volt és mindenkor egész a Faluhelyigh az úton felül Téteny felé Tétényi Űr számára kaszáltak, és soha semmi villongás sem Érdiektől, sem Berkiektől azon megh mutatott föld eránt nem esett.. ,"

35 1768-ban Orias (— Diós) falu helye az Ebvár felől folyó vízen levő hidacskának Diós felé eső oldalán volt, itt egy kőfal is állott ekkor.

36 1769-ben az 1713-ban leírt úton haladva a „Régi faluhelyet napnyugatra" hagyták el.

37 A diosdi utat az I. katonai felmérés 1783-ban már a mainak megfelelő nyomvonallal ábrázolja.

38 Mindezek alapján a Szent Bertalan-templom a Kutyavártól D-re, DK-re 4—500 m távolságban állhatott, a középkori Diód falu pedig a Kutyavártól szintén pár száz méterre, a patak K-i oldalán, a Szidónia-hegy D-i, DNy-i nyúlványán feküdt, a mai diosdi határ DNy-i sarkában vagy már az érdi határban. (5. kép.) A beépítettség miatt sajnos egyik területen sem végezhettünk terepbejárást. Ezek az adatok egyértelművé teszik a Kutyavárnak a diódi castellummal való azonosítását. A mai Diód mintegy két km-re fekszik a középkori helyétől. Diód a török kor legelején végleg elpusztult, az 1546. évi deftertől

39 kezdve mindig pusztaként 256