Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Kővári Klára: A bodrogkeresztúri kultúra sírjai Pécelen

csonyabb nyakkal, mint a péceli darab.

50 A Hunyadi-halmi csoport hatására a has dudoros kidolgozása a bodrogkeresztúri kultúra kerámiájában is megjelenik. Érdekes módon főleg a kultúra vezértípusán, a tejesköcsögön fordul elő, az értékelhető adatok szerint férfi- és női sírokban egyaránt. Megemlíthető pl. a fényeslitkei 17., 21., 43., 54. sír;

51 (a 17. és 54. sírban jellegzetes Hunyadi-halmi típusú, összeszűkült nyakú csésze is volt

52

); a kiskőrösi „c" sír

53

; a magyarhomorog-kónyadombi III. sír

54

. Szórványos, de valószínűleg sírból származó, szépen díszített dudoros tejesköcsögök lelőhelyei: Szarvas környéke

55 és Tiszasas-Kelem.

56 A péceli dudoros csésze analógiája a pusztaistvánházi temető 4. sírjából ismert (alacsonyabb nyakkal).

57 A tiszavalk-kenderföldi temetőben is voltak - igaz, nem dudoros hasú —, de a pécelihez nagyon hasonló alakú csészék (6., 17. sír).

58 Az 1. sír kisméretű poharához (I. t. 1/2.) egyelőre nem találtam megfelelő analógiát. A péceli temető pontos keltezéséhez, a bodrogkeresztúri kultúra belső időrendjébe illesztéséhez igen jó segítséget nyújt az 1. sír dudoros testű kis csészéje. (I. t. 1/1.) Mint említettem, a dudoros haskiképzés a Hunyadi-halmi csoportra vezethető vissza. Ennek időrendi helyzete az utóbbi évek kutatásai alapján rajzolódott ki. A csoport a java rézkor végén, a bodrogkeresztúri kultúra késői szakaszával egyidős, típusai mindenütt a bodrogkeresztúri temetők legkésőbbi sírjaiban fordulnak elő

59 (pl. Basatanya „D" sírcsoport, Tiszavalk-Kenderföld „Bi" sírcsoport). Ez meghatározza a péceli 1. sír korát is, amelyet legkorábban a bodrogkeresztúri kultúra III. (Kutzián Ida szerinti „B") szakaszára keltezhetünk. Ezzel összhangban áll a többi péceli sír kerámiája is, amelynek párhuzamait elsősorban a kultúra kifejlett, a tiszapolgári elemektől mentes periódusának, ill. a késői periódusnak sírjaiban találtunk meg. Végezetül szólni kell temetőnk földrajzi helyzetéről is. Mint ismeretes, a bodrogkeresztúri kultúra törzsterülete hazánkban az Alföldön van, itt végig a Tisza folyása mellett, annak mindkét partján, valamint az Alföld K-i részén koncentrálódnak lelőhelyei. Néhány lelőhelye van a Duna— Tisza közén is.

60 Az Alföld É-i részén és az attól É-ra fekvő hegyvidéki lelőhelyeken (Ernőd, Mónosbél, Tarnabod) bizonyos sajátos, a „klasszikus" bodrogkeresztúri kultúrától eltérő vonások jelentkeznek. Ugyanez a helyzet Budapest távolabbi körzetében is. Az itteni, Budapest vidékinek nevezhető csoport szintén a kultúra perifériális csoportjának tekinthető, amelyben keverednek a bodrogkeresztúri és a vele rokon, délnyugat-szlovákiai Ludanice-kultúra elemei.

61 A Budapest vidéki csoport eddig ismert lelőhelyei (temetők és települések) elsősorban a Duna jobb partja mellett vannak: pl. Bp. III. Békásmegyer; Bp.Gellérthegy; Érd-Szidónia-hegy, Rókalyuk-barlang; Érd-Érdliget stb.

62 A Dunától K-re ismert biztos lelőhelye Bp.-Rákoscsaba.

63 A péceli temető ennek szomszédságában fekszik. A környékükön levő többi lelőhely közül a kerepesi sírok sajnos közöletlenek, így hovatartozásuk nem dönthető el.

64 Ugyanez a helyzet a gödöllői sírnál, amelynek egyetlen rézkése nem elegendő a pontos kulturális besorolásához.

65 É, ill. ÉK felé a Galga-völgyben levő Bag díszített tejesköcsögével a klasszikus bodrogkeresztúri kultúrához sorolható.

66 Ügy tűnik tehát, hogy a péceli temető a klasszikus bodrogkeresztúri kultúra Ny-i és a Budapest vidéki csoport K-i elterjedésének a találkozásánál (a határán fekszik).

67 így nem lehet véletlen a péceli 4. sír virágcserép alakú edénye és a rákoscsaba-újtelepi sírok edényei közti nagy hasonlóság. A 4. sír alacsony köcsöge (III. t. 2.) pedig igen közel áll a nagy tárcsái köcsöghöz, s ez utóbbi lelő9