Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején

ismerték a házakra várók az előző időszakban egyre-másra megtartott versenytárgyalások, árlejtések eredményeit, ezért azt írták levelükbe, hogy: „Mi munkások tudjuk hogy nem kerül olyan sokba mint ahogy bent számítják, különösen ha sokat nemkel tölteni az építendő háztelkeken, mert azt hisszük, hamar az állam 4 perczenttel a munkásházak felépítési kölcségéhez hozá járul; akkor a város sem foglya a porttát magas árban számítani, a miáltal igen le kötnének bennünket. .. hiszen kérem szépen az egész művelet nem nehéz csak egy kis pártfogás s egy kis jóakarat (kiem. M. В.) a miáltal mirajtunk segítve van" — esdekel a levél. Türelmetlen volt már az alispáni hivatal is, hisz a város akkor már 6 éve függőben tartotta és elodázta a gazdaságimunkás-házak építését, lekötve tartotta az erre a célra szolgáló állami kölcsön összegét is. Mind a „fentről", mind az igénylők részéről származó sürgetés ellenére újabb és újabb kibúvókat keresett Cegléd, ugyanakkor — ellentétben a házak építésére vonatkozó törvényekkel is — a legrosszabb talajú területen jelölt ki helyet az esetleges telkek számára. Nem volt alaptalan a házigénylők aggodalma, amikor azt kérték a városi tanácstól, hogy ne kelljen sokat tölteni a leendő házhelyek területén, ugyanis „ ... a városi tanács arról győződött meg idő közben (kiem. M. В.), hogy a munkásházak építésére kijelölt terület lapos, vízállásos fekvése miatt e célra nem alkalmas"

41 — írta 1912 szeptemberében a polgármester az alispánnak. A telkek részére a város a területet különben is csak abban az esetben engedte volna át, ha valamennyi egyszerre épült volna be. Ez volt a város részéről a már korábban is hangsúlyozott és most újra „elővett" érv, és az, hogy „A rendelkezésre álló 12 500 koronából felépítendő 3—4 munkás házzal maga a nagy jelentőségű ügy alig mozdíttatnék etö."

42 Javasolta továbbá a város, hogy az alispán eszközölje ki, hogy Cegléd olyan összegű államsegélyt kapjon, amelyből 40 munkásház épülhet fel. Az újabb kifogások és kibúvók azután születtek, hogy az alispán a házépítésekre vonatkozó vármegyei rendeletek végrehajtásának elmulasztását kérte számon a ceglédi polgármestertől. A fentebb idézett városi érvelést egyelőre tudomásul vette a vármegye, de nyomatékosan felhívta a város vezetőinek figyelmét, hogy olyan hosszú ideig nem törődtek a munkásházak építésének ügyével, hogy a 12 500 koronányi összeg kamatmentes felhasználása már lehetetlen. Amikor Cegléd, ugyanakkor Solt község is megkapta a kölcsönt, és ott egy év alatt fel is épült 12 munkásház. Ugyanakkor írta az alispán, „ ... az ottani (értsd ceglédi) munkások Urbán Pál és társai a munkásházak építését már évekkel ezelőtt 1909. évben kérelmezték ... és a .. . munkásházak építésének elodázásával ezen ügyben sem hozatott érdemleges határozat, holott ezen ügyben a Földmívelésügyi Minister Űrnak is jelentést kell tennem. Felhívom a polgármester urat — fejeződik be a levél —, hogy az összes ügyiratok áttanulmányozása után, hasson oda hogy a munkásházak ügye érdemleges megoldást nyerjen, ne pedig mesterségesnek látszó elodázásokkal ismét évekre nyújtassék el." (Kiem. M. B.)

43 A város vezetőségének tervezett válasza egy fogalmazás formájában maradt fent az iratok között, amely szerint a város már korábban bizonyságot tett (!) munkáslakás-építési készségéről, és ezért „természetesen" sérelmezték, hogy a törvényhatóság a kilátásba helyezett kölcsön visszavonására akar előterjesztést tenni, és hogy ezt az összeget eddig miért nem használta fel Cegléd. Erre is volt válasz a városi vezetők kelléktárában, hisz „ ... azzal a pár házzal, 90