Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác közigazgatása a dualizmus korában

1916-os költségvetésből már az derül ki, hogy a villamos mű évente 10 000 korona jövedelmet hoz a városnak. Ez az összeg majdnem fedezte a villamos mű felépítésére felvett kölcsönök részleteinek törlesztését. A századfordulón a város legnagyobb problémája a lakosság jó ivóvízzel való ellátása volt. A közegészségügyi bizottság megbízásából a város közkútjainak vizét Urszinyi Arnold váci gyógyszerész vegyelemezte. Kiderült, hogy a kutak vize nem csíramentes, s egészségre veszélyes. A pánikhangulatot keltő problémát a város vezetősége igyekszik megoldani, de évtizedeken keresztül csak a lehetőségek kereséséig jut el. Már 1897-ben felmerült a vízvezeték építésének a gondolata, de ezt a várható magas építési költségek miatt elvetik. 1904-ben Zárka Elemér mérnök 380 000 koronás árajánlatot tett. A város számára ez az összeg is elfogadhatatlan volt. 1905-ben Varga György mérnök új ötlettel jelentkezett. Az olcsónak tűnő javaslat megvalósítását megakadályozta, hogy a bakteriológiai vizsgálat a vizet szennyezettnek találta. 1910-ben végre megfelelő mennyiségű és minőségű vizet találtak a Buki-sziget felső végén. Még ebben az évben a város vezetősége Zárka Elemérnek megbízást adott a város vízvezetékének és csatornázásának megtervezésére. A csőhálózatot 31 km hoszszúra tervezték. Szándékoztak 20 közkutat is építeni A vízmű építési összköltségét 1 060 000 koronára tervezték, ami a korabeli viszonyok között elfogadhatónak tekinthető. Elkészült a csatornázási terv is, ennek összköltségét 1 140 000 koronára irányozták elő. A terveket a város képviselő-testülete 1912. június 15-én elfogadta, s még ebben az évben kis módosítással a belügyminiszter is engedélyezte a terv kivitelezését. Az építkezés azonban nem indult meg, előbb pénzhiány, később a világháború kitörése miatt fektették asztalfiókban a terveket. A vízvezeték megépítésére csak 1928-ban került sor. Amíg a város a vízvezeték kérdését 30 éven át nem tudta megoldani, pár év alatt megoldotta azt egy vállalkozó kedvű váci földbirtokos saját birtokán. Udvardy Bauer Mihály az Althányi dűlőben levő deákvári pusztáján földjét 200—400 négyszögöles telkekre parcellázta. Udvardy Bauer telkeit jó ivóvízzel kívánta ellátni. Egészségügyi szempontból is megfelelő bővizű kútja fölé egy 200 hektoliteres víztornyot építtetett, amelybe vizet a szélmalommal hajtott szivattyúval nyomatott. Később a szivattyút benzinmotorral működtette. A város a századfordulón megindult nagy rendezési munkálatok eredményeként az 1910-es évekre külső képében is megújult, kapitalista jellegűvé vált. A rendezési munkálatokra hatalmas összegű kölcsönöket vettek fel. 1916-ban a tartozások részleteinek összege majdnem elérte az 50 000 koronát. Tartozások 1916-ЪапР^ 1. A villamos mű létesítésére felvett 300 000 К törlesztéses kölcsön 21—22. részlete 2. A 120 000 koronás káptalani kölcsön konvertálására felvett 100 000 koronás törlesztéses kölcsön 21—22. részlete 3. A városház kibővítésére a váci székeskáptalantól felvett 100 000 koronás törlesztéses kölcsön 15—16. részlete 15 000 5 000 5 000 69