Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján
. A városvezetőség igyekezett összefogni a kulturális élet egyéb, iskolán kívüli ágait is. melyeken egyébként erős egyházi befolyás érvényesült. A századforduló említésre méltó úri egyesülete a Casinó volt, amely az 1910-es évek elején szűnt meg v Az ifjúság egyik része a római katolikus Legényegyletbe, másik része a szerb Jávor-egyletbe csoportosult. E két ifjúsági csoportosulás közt már-már vérre menő nemzetiségi vetélkedés alakult ki. Érdekes színfoltjai voltak a város társasági-kulturális életének az erdőben rendezett hagyományos férfimajálisok és a pünkösdkor tartott sztara-vodai ünnepélyes kirándulások. A városi kulturális élet egyik meghatározója a helyi sajtó volt. 1883-ban jelent meg a város első lapja, az egyházi jellegű, rövid életű Fáklyaláng. Utána az 1889-ben megjelent, csupán csak néhány számot megért Szent-Endrei Futár következett. Az első hosszabb életű helyi lap az 1899-ben induló Szent-Endre és Vidéke volt. A beköszöntő szám részletesen ismerteti a szerkesztőség célját, az újság városformáló erejébe vetett őszinte hitét : „Czélunk . .. ledönteni mind ama korlátokat, melyek vidékünk gazdasági és kulturális fejlődésének útjában állnak . .. A pártatlanság magas színvonalán állunk, a közjó egyetlen szentségünk ... óriási feladat teljesítése vár ránk." A lap célul tűzi maga elé, hogy a közállapotok lazasága ellen harcoljon „...a toll minden megengedett fegyverével", hogy ,,.. . kiragadja közéletünket a mai letargikus semmittevésből, új életre ébressze és hivatásának sorompójába kalauzolja". A Szent-Endre és Vidéke szerkesztőségét a képviselő-testület évi 400 koronás támogatásban részesítette. A lap 1901-től Szent-Endre és Vidéke Hírlapja címen jelent meg hetenként három alkalommal (korábban csak hetilap volt), egyenletes színvonallal. 1903. január 17-én újabb újság indult Szent-Endre és Környéke címmel, ellenzéki programmal, a haladás ügyének jelszavával.\ Valóban számos harcias hangú cikk látott napvilágot az új lap hasábjain, a harciasság azonban nem mindig jelentette egyben a haladás szolgálatát is. A március 14-i szám például éles hangon emelt szót a női egyenjogúság gondolata ellen, az április 11-i számban pedig arról olvashatunk, hogy a párbaj sok esetben helyesebb jogorvoslási mód a törvénynél. E lap hasábjain indította meg Parlaghy Aladár Dumtsa elleni alantas hangú támadását, amely sok részletigazsága mellett is a meggondolatlan, alantas rágalmazás bélyegét viselte magán, és amely valószínűleg nagyban hozzájárult Dumtsa Jenő lemondásához. A Szent-Endre és Környéke hasábjain maradtak fenn a helyi munkásmozgalommal kapcsolatos első fontos híradások. Talán ez a lap legnagyobb érdeme. A Szent-Endre és Környéke hamarosan szenzációvadász, elvtelen lappá silányult. A lap századik száma (1903. július 20.) a Szent-Endre és Vidéke ellen támadt. így írt saját magáról: ,,.. . (lapunk) egy szubvencionált hetilappal volt kénytelen versenyre kelni, de csakhamar belátta, hogy városunk és környéke két — elvi állásra nézve elütő és korlátolt tartalmú — helyi lap számára nem nyújt elegendő versenytért". A személyeskedő támadásra a Szent-Endre és Vidéke is személyeskedő támadással válaszolt Parlaghynak, a „köszörűsből lett újságelárusító"-nak: ,,A Szent-Endre és Környékével mi sohasem versenyeztünk, mert nem találtuk méltónak a versenyre" a csupán anyagi haszonért dolgozó elvtelen lapot. A Szent-Endre és Vidéke Hírlapja valóban túlélte Parlaghy lapját, 1907-ig a városi támogatást is élvezte. 51
