Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

A város kulturális felemelése érdekében az 1899. december 7-i képviselőtestületi ülésen elhangzott „Saly Ágoston szentendrei lakosnak indítványa a Szent-Endrén létesítendő múzeum és népkönyvtár tárgyában". 1903-ban újra visszatértek erre a kérdésre azzal az ígérettel, hogy a később felépítendő új városháza épületében lesz erre a célra is helyiség.

93 Azonban a századforduló korában sem az új városháza, sem a népkönyvtár, sem a múzeum nem valósulhatott meg. Nem annyira kulturális, mint inkább a kevésbé igényes tömegszórakozás kielégítésére alkalmas intézmény volt Szentendrén a mozi. Az élő visszaemlékezések szerint 1905—06 körül jelent meg a városban az első vándormozi a Dunaparton egy sátorban. Körülbelül két hétig volt a városban. A nagyjából száz férőhelyes nézőtéren állandóan telt ház volt az alacsony belépődíjak mellett. A „film" egy távolról közeledő kis pontot mutatott be, amelyről közelebb érve, felnagyítva kiderült, hogy vonat — az asszonynép éles sikolyai, ájuldozásai közepette. Az első összefüggő filmtörténet Jézus életét és kínszenvedéseit mutatta be. A film láttán óriási zsidóellenes pánik tört ki a nézőtéren. A második, hosszabb ideig működő moziban még acetilén-karbid lámpával világítottak és kézzel tekerték a vetítőt. Itt már a divatos párizsi és amerikai némafilmek kerültek műsorra.

94 E korszakban egyik mozi tönkremenetele után gyorsan létrejött egy másik. A Szentendre 1912. január 21-i számában megjelent apróhirdetés már a város időben ötödiknek felállított mozijába invitálta a közönséget: „Pathegráf villamos mozgó fényképszínház Szentendrén; Epizód Mária Antoinette életéből". A szentendrei lakosság szórakozásainak legáltalánosabb színtere a város nagyszámú vendéglője volt. Itt rendezték a társas összejöveteleket, a műkedvelő előadásokat, hangversenyeket, sőt munkástalálkozókat is. A vendéglők, italkimérések fő funkciója azonban természetesen nem a kulturális tevékenység volt. A képviselő-testület 1899. július 7-én megerősített rendelete szabályozta az ilyen jellegű intézmények működését: „Kocsmák, sörházak és pálinkamérések templomoktól, iskoláktól, kórházaktól, középületektől..., amelyekre ezen üzletek közelsége zavarólag hatna, 100 méter távolságon belül nem nyithatók. Egyházi ünnepélyek és körmenetek közelében és idejében az italmérési üzletekben tilos a vallási érzületet botránkoztató zaj. A kocsmák és sörházak nyáron reggeli 5 órától éjjeli 11 óráig, télen pedig reggeli 6 órától éjjeli 10 óráig tarthatók nyitva és azokban a zenélés délután 4 órától éjjeli 10, illetve 11 óráig szabad. Pálinkamérés április 1-től szeptember hó végéig 4 órától 9 óráig, a többi hónapokban pedig . . . reggeli 6 órától esti 8 óráig engedtetik meg." VII. Nemzetiségi kérdés A városlakók gazdasági, kulturális helyzetéhez hasonlóan lényeges, meghatározó szempont a nemzetiségi összetétel vizsgálata. (2. ábra.) Az elmúlt évszázad során, különösen a századfordulóhoz közeledve, lényegesen megnőtt Szentendrén a magyar lakosok aránya. 1900-ban azonban a magyarok még mindig csak 38,6%-át alkották a lakosságnak. A magyarok, a , 23,3%-ot kitevő németek, valamint a 17,7%-ot kitevő szlovákok után a szerbek a negyedik helyre szorultak 12,4%-os arányukkal. A szerbek kezdetben csak létszámbelileg szorultak háttérbe, a városvezetésben még hosszú ideig megtartották irányító szerepüket. Éppen a századforduló éveiben kezdődött az az egyre 52