Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

zíti az ingyenes fürdésre jogosultak fürdési rendjét. Külön-külön egy-egy óra állt rendelkezésükre a szegény fiúgyermekeknek, a szegény leánygyermekeknek, a nőcselédeknek és szegény nőknek, iparostanoncoknak és szegény férfiaknak, akik az azonos korú és nemű fizetővendégekkel együtt fürödhettek. Az 1900-as évek elején evezősklub is működött a városban. A képviselő-testület 1889. augusztus 3-i közgyűlésén fölolvasták az alispán végzését, amely szerint „a városnál rendszeresített állatorvosi állomás eránt" pályázatot kell hirdetni. A hírlapi hirdetésre öt állatorvos jelentkezett, közülük a képviselő-testület 1890. július 10-én közfelkiáltással választott egyet. 1904. április 1. óta Glatz Samu Sándor volt Szentendre állatorvosa, akinek a hivatalos teendők ellátása mellett fontos közéleti szereplésre is jutott ideje. A Tanácsköztársaság idején például ő volt az események egyik irányítója, majd a megtorlástól való rettegésében tragikus módon véget vetett életének. VI. Kulturális élet Az 1888. május 19-i képviselő-testületi közgyűlésen felvetődött, hogy kisdedóvodát kell létesíteni a városban. 1892. december 31-én ismét visszatértek erre a problémára a római katolikus megyei tanfelügyelő kérésére. A tanfelügyelő azt javasolta, hogy a római katolikus leányiskola helyiségeiben alakítsanak ki egy 80 férőhelyes óvodát. A képviselő-testület azzal a feltétellel járult hozzá a javaslathoz, ha a római katolikus óvodába vallási különbség nélkül járhatnak a gyerekek. JL893-ban megnyílt az óvoda az irgalmas nővérek kezelésében. A város évi 1000 koronával és a tűzifaszükséglet biztosításával támogatta az új létesítményt. lj)02-ben nyílt meg az izbégi óvoda, amelyet a város tűzifával és játékokkal támogatott. Amikor a megyei tanfelügyelő 1903-ban egy újabb óvoda felállítását javasolta Izbégben, így válaszolt a képviselő-testület: „Az óvodaköteles gyermekekről teljesen, sőt szükségen felül is gondoskodva van."

82 A mezőgazdasági munkák idejére, hat hónapra a tanács havi 20 korona segélyt utalt át az izbégi óvodába dajka tartás címen, „ ... hogy a földműves munkával foglalkozó szülők kisded gyermekei megfelelő felügyelet alatt álljanak".

83 Az izbégi óvodába főleg a szegény sorsú gyermekek, az irgalmas nővérek óvodájába pedig inkább a módosabb városi polgárok gyermekei jártak. A századforduló Szentendréjén az iskolaügyet elsősorban a felekezeti jelleg és az államosításért való küzdelem határozta meg. A görögkeleti szerb iskolát tekintették a legszínvonalasabb iskolának Szentendrén. A szerb lakosság létszámának rohamos csökkenése miatt nem jelentett nagy gondot a görögkeleti hitközségnek az iskola fenntartása. Hasonlóan problémamentes volt az izraelita hitközség által fenntartott iskola. Súlyos helyiség- és tanítógonddal küzdött viszont az időközben megszaporodott római katolikus hitfelekezet. 1890-^ben épült fel a római katolikus leányiskola a képviselő-testület némi anyagi támogatásával. Az irgalmas nővérek, a „szürke nénik" vezették az új iskolát. A város csupán tűzifával látta el a leányiskolát. Az 1890. december 30-i képviselő-testületi ülésen kimondták, hogy ,,... ezen tanintézet semmi néven nevezendő egyéb városi segélyezésben részesíttetni nem fog". A római katolikus egyház 1906-ban újabb két tanteremmel bővítette a leányiskolát. 47