Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

meg Visegrádig az útvonalát. 1903-tól több tárgyalás volt, több építési és költségvetési terv készült, melyek azonban örökre megvalósulatlanok maradtak. A helyiérdekű vasút megindulása kedvezett a természeti szépségekben bővelkedő, szerencsés földrajzi adottságokkal rendelkező város idegenforgalmának is. A városvezetőség hamar felismerte a turistaforgalomban rejlő lehetőségeket: „...ránk nézve csaknem életkérdés az idegenek forgalmának emelése" — írja az Г889. május 15-én induló rövid életű Szent-Endrei Futár című lap első száma. A városba irányuló idegenforgalmat a Kárpát egyesület budapesti szakosztálya szervezte. A főváros nyaralni vágyó lakói már 1889-ben is érdeklődtek Szentendre iránt: „Fölhívjuk mindazon háztulajdonosokat, kik akár bútorozott, akár üres lakásokat kiadni szándékoznak, hogy e lap hirdetései között tudassák velünk. Fővárosi nyaralók" — olvashatjuk a Szent-Endrei Futár első számának hirdetésében. 10 év múlva, 1899 májusában a Szent-Endre és Vidéke Hírlapja már-már tisztességtelen reklámfogásokkal igyekszik Szentendrére csábítani az addig Budakeszi és Törökbálint felé kiránduló fővárosiakat. „Látogatnának csak ki hozzánk!" — írja a lap — az itteni vendégszerető lakosság nem olyan rossz ellátásban részesítené őket, mint az említett falvak lakói — akik nem átallanak meszes tejet itatni a turistákkal. Az 1906. július 11-i képviselő-testületi közgyűlésre felterjesztett kérvény viszont nem vall túlságos vendégszeretetre. A Kada Mihály plébános és társai által beadott folyamodvány tárgya ugyanis „az idegeneknek a Pap-szigetről való eltiltása". A századforduló korában egyre több fővárosi pénzember épített magának villát Szentendrén. A Borovszky Samu szerkesztésében 1910-ben kiadott Pest megye monográfiája már megemlíti „Hauszmann Alajos műegyetemi tanár és udvari tanácsos gyönyörű helyen fekvő nyaralóját, majd az erdős völgyben fölfelé haladva a mohos trachit-sziklákról alázuhanó dömörkapui vízesést... a Bogdáni utca folytatásaképpen Leányfalu felé vezető törvényhatósági útnak a Duna-parttal szemben lévő dombos oldalán több csinos nyaralóban gyönyörködhetik a szemlélő. (Ábrányi Emil villája.) E dombos oldal neve különben: pismáni hegyoldal."

78 A századforduló korában a szentendrei egészségügy a következőképpen alakult : A város betegeit két orvos és egy szülésznő látta el. Volt egy külön izbégi szülésznői állás is, melyet azonban hosszú évekig senki sem töltött be. 1907-ben felmerült, hogy egy harmadik orvost is munkába kellene állítani, azonban formai okokra hivatkozva „a képviselőtestületi ülés ezen indítványt a napirendről leveszi, mert határozathozatalra ilyen alakban nem érvényes".

79 1908-tól dr. Péchy Henrik, a későbbi nyilasvezér lett a városi főorvos, beosztott orvosként pedig az 1944-ben koncentrációs táborba hurcolt dr. Weiss Ármin működött mellette. Az 1872. március 12-i képviselő-testületi közgyűlésen hozott szabályrendelet értelmében a szegények gyógyítása ingyenes volt. 1909. június 14-én hoztak egy figyelemre méltó szabályrendeletet a fizető betegekre érvényes díjakról. Eszerint a rendelés díja az orvos rendelőjében nappal 1 korona, éjjel 2 korona. A beteglátogatás díja nappal 1 korona 50 fillér, éjjel 3 korona. Kéjhölgyek vizsgálata 1 korona, halottkémlés díja 1 korona. A korabeli egészségügyi viszonyokra utal az a tény, hogy a Szent-Endre és Vidéke 1900. január 7-i száma — melyet tévesen ugyan, de mégis az új év45