Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján
És mégis úgy lehet, hogy kérése süket fülekre talál." (1899. október 1-i szám.) A Szent-Endre és Vidéke arra a veszélyre is figyelmezteti a városvezetőséget, amely az árvíz miatt nincstelenné vált lakosság részéről fenyegetheti a városvezetőséget: „Száraz, kölcsönkért kenyér mellett jól tenyészik a szegény ember igazi átka, a szoczializmus ... dobra kerül a teknő is, amivel az árvízkor az utcát járja. Jövőre pedig tulajdon földjét felesbe dolgozza meg a vetőmagért ... Ilyen viszonyok közt fejlődésről szó sincs, tengődés ez csak, melyen sürgősen segíteni kell. Ha felépülne a körtöltés, nem volna szükség ősz idején segédvégrehajtót alkalmazni." (1899. május 20-i szám.) A város vezetőség Szeged sorsától féltve Szentendrét, az 1899. október 7-i HajéáSJomás Sst,-Endre állomás Képes levelezőlap 1906-ból képviselő-testületi ülésen bizottságot jelölt ki, hogy a „Duna áradása által bekövetkezhető veszélyek ellen védekezési tervet kidolgozzon". A bizottság december 30-án azt jelentette, hogy a kultuszmérnökséghez kell fordulni a védelmi terv és a költségvetés elkészítéséért. A védőgát kérdése azonban hosszú évekre lekerült a napirendről. 1907-ben, 1908-ban újra visszatértek rá, de a tervezgetésnél akkor sem jutottak tovább. Az árvízvédelemhez viszonyítva lényegesen kisebb jelentőségű és összehasonlíthatatlanul olcsóbb lett volna a Duna-part rendezése, egy padokkal ellátott sétány kiépítése. A századforduló korában azonban ezért is hiába emeltek szót a képviselő-testületi üléseken és a sajtóban. 41