Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján
A következő években országosan erősödött a szociáldemokrata párt választójogért vívott küzdelme. Az alispán bizalmas leiratban hívta fel erre a polgármester figyelmét 1908 áprilisában. Szentendrén azonban csak évek múlva került sor jelentősebb szociáldemokrata agitációra. A Szentendre és Vidéke 1910. május 20-i számában olvashatunk először arról, hogy a szociáldemokrata párt jelöltje programbeszédet tart. ' :" Az 1912-ben meginduló Szentendre című baloldali hetilapban több munkáskérdéssel foglalkozó cikkel találkozhatunk. Glatz Samu Sándor állatorvos például megdöbbentő képet festett a város külterületén kunyhókban, kalyibákban élő munkások lakásviszonyairól. A cikk üdvözölte a városvezetőség indítványát, amely szerint Izbég mellett két szoba-ikonyha-kertes munkáslakások építését tervezik. Az elismerés hangja azonban — jogosan — szkeptikus felhanggal keveredik: „ ... okulva a múltak tapasztalatain, a feltétlen elismerés nyilvánítását fenntartjuk arra az időre, midőn a kezdeményezést a gyakorlati kivitel fogja követni". 68 A Szentendre című lapban a későbbi 1919-es helyi vezetők közül Glatz Samun kívül még dr. Horváth Ákos jogász és Bodó József tanár írásait is megtalálhatjuk. A századforduló korában tehát Szentendrén is megkezdődött a munkásság tudatos szervezkedése. Ez a kezdeti helyi szervezkedés elégséges előzménynek bizonyult ahhoz, hogy a város helyt tudjon állni az 1919-es nagy próbatétel idején. Ahhoz viszont nem volt elégséges, hogy Szentendre munkásmozgalma a későbbiek során bármikor is az országos élvonalba kerülhetett volna. V. Városfejlesztés, közlekedés, idegenforgalom, egészségügy A városi magisztrátusnak az volt az egyik feladata, hogy a lehetőségekhez mérten megvédje a lakosságot a természeti csapásoktól. 1890-4эеп például megszerkesztették a tűzrendészeti szabályrendeletet. A nádas és zsúpfedeles házakkal teli Szentendrén a századforduló idején fontos szerepük volt az önkéntes tűzoltóknak. Nem véletlen, hogy a tanács 1906-ban támogatta az önkéntes tűzoltótestület kérvényét „a városházának Izbég külvárossal villamos tűzjelző készülék, esetleg távbeszélő által leendő összeköttetése iránt". 69 A lakosság számára a tűzvésznél lényegesen súlyosabb gondot jelentett az árvizveszedelem, amely a képviselő-testületi üléseken mindig vissza-visszatérő téma volt. 1891-ben például a Budakalász felőli szántók árvízvédelmi munkáiról, 1892-ben pedig a Dera patak szabályozásáról tárgyaltak. Megnyugtató megoldást azonban nem találtak pénz hiányában. Hiába sürgette a századforduló korabeli helyi sajtó egy olyan dunai körtöltés megépítését, amely Szentendrén kívül a környező községek számára is védelmet nyújtana, sem az állam, sem a megye nem adott segítséget. A város pedig önerőből képtelen volt egy 10— 15 ezer forintos kiadást finanszírozni. A Szent-Endre és Vidéke 1899-es számaiból megdöbbentő képet kapunk az árvízveszélyről: „Szerelmes Dunánk, mely évenként kétszer is végigöleli vidékünket, pusztulást és nyomort hagyva maga után, ismét kilátogatott medréből." (1899. szeptember 29-i szám.) „Kérvényt küldött vagy száz ember a szentendrei városi tanácsnak, melyben alázatosan kérik, méltóztassék a városnak őket kegyesen a már mind sűrűbben jelentkező árvíz veszélye ellen megvédeni. Azt hisszük, ennél jogosabb kérése nem volt még polgárnak, mint az, hogy saját életének és vagyonának biztonságot követel attól a testülettől, melynek törvény szerint adózik. 40
