Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

gálja a mi érdekünket, nem törődik iparunkkal, kereskedelmünkkel, sőt azokat határozottan el akarja nyomni, hogy még csak a fejlődés útjára se léphessünk. Ha semmi egyéb haszna nem lenne is az önálló magyar banknak, mint az, hogy megakadályozná értékpapírjainknak sokszor egészen indokolatlan árhullámzását, már ez is megérdemelné az áldozatot, hogy önálló magyar bankot létesítsünk." A merész, függetlenségi ellenzéki cikk elsősorban a hazai burzsoá érdekekért emel szót. Dr. Weresmarthy Miklós, a helyi kaszinó tagja, a város egyik leggazdagabb embere, 1908-ban például hatódik helyen állt a legtöbb adót fizetők jegyzékén. Később, 1918—19-ben pedig ő volt a forradalom legádázabb ellensége, az ellenforradalmi szervezkedés szentendrei irányítója. Az 1912-ben fellángoló szentendrei ellenzéki mozgalom szintén bátor, bíráló hanggal jelentkezik. „Valljuk be, népszerűtlenek vagyunk a környéken, s rossz a hírünk országszerte ... A város helytelen vezetése, kulturálatlansága, s a városi politika által felkavart, hozzá nem értő kezek által vezetett pártok észnélküli, oktalan villongása idézte elő a káros helyzetet. Nem tudjuk elválasztani az eszméket a személyektől. Senki nem tartja tiszteletben a másik elvi meggyőződését ... A voltaképpeni hiba társadalmunk széttagoltságában van . .. Hogy volna ott rend a város intézésében, ahol társadalmi elkülönülés áll fenn? ... Ki látott valaha másutt ilyen ferde helyzeteket, mint ezen agyonpártoskodott városban? ... Az a polgármesteri stallum ne asyluma legyen félembereknek, hanem egy teljes embert óhajtó, köztiszteletben álló s tetteket kívánó műhely. E műhelyből induljon ki egy szép, ideális mozgalom a város békéjének helyreállítására."

28 Menten kétes értékűvé válik azonban ez a bátor hangú ellenzékiség, ha figyelembe vesszük, hogy az a dr. Péchy Henrik volt az egyik irányítója, aki később a nyilasvezér Szálasi Ferencnek legbensőbb baráti köréhez kapcsolódott. Péchyék ellenzékisége elsősorban a reprezentatív pártvacsorákon, felekezeti és társasági vitákon merült ki. Amikor viszont a főispán vizsgálatot indított a szentendrei törvénysértések, a városvezetőség körében történt visszaélések ügyében, az ellenzéki párt egyáltalán nem mutatta meg oroszlánkörmeit. A századforduló éveiben a látszatellenzék mellett azonban Szentendrén is megjelent már az igazi ellenzék, itt is kezdett kibontakozni a munkásmozgalom. III. Gazdasági élet Szentendre mezőgazdaságát a múlt században a szőlőtermelés határozta meg. A város életének szinte a legnagyobb eseménye a szüret volt. Ilyenkor az egész város egyszerre ment ki a szőlőkbe a képviselő-testület által meghatározott szüreti napokon. Közösen tették járhatóvá ekkor az utakat, együtt dolgozott az egész város, mint a régi jobbágyfalvak népe. A szüret napjaira közösen, szervezetten hívtak fuvarosokat az ország különböző tájairól. A képviselő-testület 1884. szeptember 22-i ülésének jegyzőkönyve szerint például így döntöttek: ,,A fuvarosok meghívását tekintőleg pedig határoztatik, hogy eltérve az eddigi szokástól, — külön küldönc általi meghívás helyett az illető felvidéki községek elöljáróságaihoz intézendő levelekben a szüret határidejének közhírré tétele szorgalmaztassák." 1885-ben már kevesebb fuvarost kellett a városba hívni, mert a jégeső elpusztította a szőlők nagy részét. 1886-ban a rossz termés miatt csak 6—8 felvidéki fuvarosnak tudtak munkát adni a szőlősgazdák. 1887. szeptember 29-ére hirdették meg a városban az utolsó szervezett szüretet. Ekkor már egyetlen 29