Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

A helyzet pedig évről évre romlott — nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. 1944-ben, mikor a zsidókat gettókba hurcolták, Budakalászon a kocsmaépületben volt az egyik gettó, ahol nemcsak helyi, hanem távolabbi vidékek zsidói is voltak. Alig kaptak élelmiszert, pénzük viszont többségüknek volt. Berta Mihály cukrászdájából szereztek maguknak ennivalót. Meg is fenyegették őket a nyilasok zsidóbarátságuk miatt.

40 Fentebb összehasonlítottuk Berta Mihály önálló mesterré válásának útját a sarkadi Gál Imre ugyancsak küzdelmes önállósulásával. Most vessük össze kettőjük helyzetét cukrászüzletük virágzása idején! Sarkad lényegesen nagyobb helység volt Budakalásznál, ezért három önálló cukrászüzlete is volt. Gál Imrének nem kellett a cukrászat mellé más megélhetési lehetőség után néznie, ezért teljes erejét és minden idejét az üzletnek szánhatta. Mindent ő maga sütött, nagy sütőkemencéje volt, nem kellett pékhez járnia. A jeget sem úgy vásárolta, hanem saját maga termelt ki családjával télen a Körösből 60—80 kocsival, majd veremben tárolta egész éven keresztül. Habverő gépet nem vett soha, mivel elég nagy volt a család, ráértek esténként, éjszakánként habot verni. Ök is éjjel dolgoztak, nappal árusítottak. Még egy lényeges különbség: Tejet, tojást, vajat mindig a helybeli parasztoktól vásároltak a piacon, csak a lisztet, cukrot és speciális cukrászati alapanyagokat vették nagykereskedőtől — gyakran hitelben. Érthető, hiszen Sarkad környéke mezőgazdasági terület, szemben a Budapest melletti Budakalásszal. (Egyébként a Sarkadtól nem messze levő Orosházán is örömmel vitték a parasztok a tejet és tejtermékeket a cukrásznak — ez volt számukra a legjobb eladási lehetőség. Nem játszották el a biztos üzletet azzal, hogy fölözött vagy vizes tejet vittek a cukrászdába.) Gál Imre üzletében mindig a fagylalt volt az elsődleges árucikk — piacnapokon kinn árultak a piacon fagyialtoskocsiból. (Budakalászon nem volt számottevő piac.) Ezért Gál Imrének lényegesen magasabb volt nyáron a jövedelme, mint a többi évszakban. A sarkadi cukrászdákban italt és feketét is árultak — ott több volt a kávéfogyasztó „úri ember", mint Budakalászon. (Igaz, a tejes kávé itt is kapósabb volt a feketénél.) Uradalmi intézők, községi tisztviselők, cukorgyári hivatalnokok voltak a törzsvendégek. Azonkívül nagyon sok iskolás gyerek járt a cukrászdába, főleg fagylaltért. A község szegény lakosai csak akkor mentek, ha betegek voltak. (Főleg mandulaműtétek után hordták szinte gyógyszerként, orvosi tanácsra a fagylaltot.) Gál Imre üzletében jelentősebb volt a helyben történt fogyasztás, mint az előre megrendelt, csomagban elvitt vásárlás. Nagyobb tételeket csak lakodalomra és keresztelőre rendeltek. A sarkadi cukrászdák forgalma, jövedelme is a 30-as évek vége felé és a 40-es években volt a legnagyobb.

47 A felszabadulási hadműveletek idején és az azt követő hónapokban nagy különbség mutatkozott a budakalászi és a sarkadi cukrászda helyzete közt. Berta Mihály 1945—46-ban kénytelen volt szüneteltetni az iparát, mivel nem tudott nyersanyaghoz jutni. Két évig egyáltalán nem dolgozott a cukrászszakmában, addig felesége is visszament a Klinger-gyárba dolgozni. Gál Imre üzlete viszont nagyon jól jövedelmezett ezekben az években: A parasztok minden eddiginél olcsóbban adták a tejtermékeket és a tojást, lisztet is tudott szerezni, sőt helyben lévén a cukorgyár, viszonylag könnyen hozzá tudott jutni a cukorhoz is. Vásárlókban sem volt hiány: a szovjet katonák is, 223