Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

a helyi lakosság is rendszeresen látogatta Gál Imre cukrászdáját. 1948-tól, az államosítások kezdetétől vált bizonytalanná a helyzete, 1952-ben, a kisiparosoknak egyáltalán nem kedvező politikai légkörben kénytelen volt Gál Imre visszaadni az iparát. Berta Mihály 1947-ben nyitotta meg újra az üzletét, most már saját, juttatott házában. Még ekkor is súlyos nyersanyaghiánnyal küzdött. Nemcsak a budakalászi üzlet, hanem az ország legtöbb cukrászdája nehezen tudott anyaghoz jutni. Ezért azt tervezték, hogy létrehozzák a magyar cukrászok és mézeskalácsosok beszerző-termelő szövetkezetét. A zalaiak például gesztenyével, gyümölccsel látják el az ország cukrászdáit, a fővárosiak pedig kakaót, vegyszereket küldenek vidékre. Tehát országos egység létrehozását tűzték ki célul. A legaggasztóbb a cukorhiány volt. A cukrászok részére megállapított havi kontingens kb. „ ... a fele annak a mennyiségnek, amely a létminimumhoz elegendő, de ez is még egyelőre papíron van."

48 A meglevő cukorkészlet elosztása is eléggé körülményes volt. Jellemző például a Békásmegyer—Csillaghegy és Vidéke Ipartestületének 1947. szeptember 19-én kelt értesítése, amely szerint Berta Mihály átveheti a részére kiutalt 50 kg cukrot, ha előzőleg kilogrammonként 50 fillér adót befizet csekken. A csekk felmutatása mellett megkapja a kiutalt cukrot kg-onként 10,90 Ft-os árban.

49 Egyre több hivatalos rendszabállyal, rendelettel nehezítik a cukrászok munkáját. A szentendrei járás főjegyzője által küldött véghatározat szerint Berta Mihály cukrászdáját III. osztályba sorolták.

50 Egyben utasították, hogy a diós és mákos kifli vagy tekercs, a pozsonyi kifli, a krémes, a túrós lepény, a burgonyapogácsa és egyéb termékek „ ... előállításához felhasznált nyersanyag beszerzési árához 80% bruttó haszon számítható".

51 Közben évről évre emelték a kereseti adót is.

52 Ezért Berta Mihály 1948. március 28-án hivatalosan bejelentette, hogy egy ideig szünetelteti az iparát.

53 Végül a szentendrei járás 911—202. számú főjegyzői irata: „Berta Mihály budakalászi lakos bejelenti, hogy Budakalász községben űzött cukrásziparát 1950. évi május hó 1-én beszüntette."

54 Többé nem is váltotta ki az ipart. A textilgyárban dolgozott továbbra is, onnan ment nyugdíjba 1962-ben. Természetesen 1950 után sem vált meg véglegesen a cukrászipartól — amint ezt 3. és 4. képünk is igazolja. A növekvő adók és a kisiparosok gyakran indokolatlan elmarasztalása miatt országszerte jellegzetes jelenség volt az 1950-es évek első felében az iparengedély nélküli iparűzés. Berta Mihály üzletének megszűnése után egy ideig nem volt Budakalászon cukrászda. Később létesült egy állami cukrászda, ahová Berta Mihályt is hívták dolgozni. Egy időben, 1956—57-ben körülbelül öt hónapig mint bedolgozó sok árut készített Berta Mihály otthoni műhelyében a cukrászda részére. Kérték, hogy hagyja ott a textilgyárat, vállalja el az állami cukrászda irányítását. Berta Mihály azonban néhány évvel nyugdíjba menése előtt, fáradtan és annyi csalódás után nem merte vállalni ezt a teljesen újszerű megbízatást. Berta Mihály így vonja meg a végső mérleget: „Szerettem a textilgyárat, szerettem fiatal gyerekekkel, szövőkkel, szövőnőkkel foglalkozni, ők is szerettek engem. Ezenkívül mindig a textil volt a biztosabb megélhetés. Viszont konyhákban nőttem fel, a család is, én is szerettem az édességet. Nagyon élveztem, nagyon a lelkemhez nőtt a cukrászmunka."

55 Bertáné így vall: „Nagyon szerette a cukrászdát. A pénz nem érdekelte. Az volt neki a legnagyobb öröm, ha tele 224