Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

segítséget — csupán a testvére segített neki leírni, hogy melyik megrendelő milyen díszítést kér az ünnepi tortára. Néhány év múlva így, másodfoglalkozásként jól fellendült a cukrászat. A község lakossága is kiheverte a gazdasági válságot: lehetőség nyílt újra egy üzlet megnyitására. Bertáék a korábbi csalódások miatt nem mertek lemondani a Klinger-gyárbeli biztos állásukról. 1939—40-ben Bertáné beteg lett, az orvos azt tanácsolta neki, hogy egészsége érdekében hagyja ott a gyárat. Ezért úgy döntöttek, hogy ismét üzlethelyiséget bérelnek. Berta Mihály továbbra is a Klingerben marad, otthon pedig felesége segítségével elkészíti az árut, az üzletben Bertáné fog árusítani. Az asszony sírva egyezett bele a vállalkozásba: a régi tapasztalatok alapján félt a ráfizetéstől. Berta Mihály három műszakos volt a gyárban. A délelőtti műszak reggel 6-tól délután 2-ig tartott. Amikor hazament, bekeverte az anyagot, délután kisütötte a péknél (közel volt hozzájuk a pék műhelye.) Este megfőzte a krémeket és betöltötte a tortákat, süteményeket. Másnap reggel 6-ra ment dolgozni. Ha délutános volt a gyárban, este 10-re ért haza, ekkor bekeverte a tésztákat, éjjel kisütötték, reggel töltötték. Délelőtt pihent — ha maradt ideje. Körülbelül minden másnap sütöttek a péknél friss árut. Felesége csaknem egész nap a boltban tartózkodott. Amellett el kellett látnia a háztartást, gondoskodnia kellett két gyermekükről is. Nagyon sok volt tehát a munka. 1942 decemberében vettek egy használt, szíjhajtású fali habverő gépet 480 pengőért.

37 A gép megkönnyítette munkájukat: egyszerre 120 tojásból tudott habot verni. Ezzel megszűnt a fárasztó éjszakai kézi habverés. Az üzlet 3 helyiségből állt. A kb. 3 X 3 m-es műhelyben dolgoztak. Ide volt beépítve egymás fölé a kisebb sütésekre használt két sütő először bádoggal, később téglával burkolva. Asztal, gyúrótábla és konyhaszekrény tartozott még a műhely felszereléséhez. Körülbelül ugyanekkora volt a raktár is, amelyben egyszerre csak egy-két naora való anyagot tároltak. A nyersanyagot általában fővárosi nagykereskedőktől vásárolták, akik vagy házhoz szállították az árut, vagy Bertáéknak kellett bemenni érte Budapestre. Gyári cukorkát, nápolyi szeletet és hasonló termékeket egy újpesti ügynök közreműködésével vásároltak. A budakalászi fűszereseknek is Újpestről szállították az ilyen jellegű árucikkeket. A jeget Óbudáról hordta a jeges általában hetenként egyszer. A fűszerüzleteket szintén ő látta el jéggel. Egy Müller nevű német nagykereskedőnek volt ugyan jégverme a faluban (saját maga termeltette ki a jeget a Dunából), de magyaroknak elvből nem adott el. Nemcsak a magyar—német ellentét nehezítette meg az anyagbeszerzést, hanem az iparos—paraszt ellentét is. „Helybeli paraszttól nem lehetett venni semmit. Az a mondás járta, hogy háromféle tejet árul a paraszt: lefölözöttet, vizeset és még vizesebbet."

38 Maga az üzlethelyiség kb. 5X5 méteres volt. A sötét, politúrozott, elöl üveges kiszolgálópult állt a fő helyen. Az üveg mögött sorakoztak az eladásra váró torták, minyonok, krémesek és egyéb készítmények. Ezenkívül egy fagylaltpult, egy falipult és egy jégszekrény állt még az üzletben. A vendégek részére 3 asztalt állítottak be, mindegyikhez 2—3 székkel. Berta Mihály függönynyel elválasztotta egymástól az asztalokat, hogy az se kerülje el a cukrászdáját, aki — az 1932-es esetekhez hasonlóan — mások előtt szégyellne fogyasztani. Pedig az 1940-es években már nem volt szégyen a cukrászdába járás Budakalá220