Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

szón sem. Forgalmas nyári vasárnapokon, akik nem fértek be az üzletbe, az üzlet előtti lépcsőn ülve fogyasztották el, amit vásároltak. Vasárnaponként átlagosan 50 egész torta, 500 krémes fogyott el. Ezek voltak a legkeresettebb áruk. Ezenkívül kapós volt még a linzerkoszorú, az isler, a pozsonyi kifli és a habos sütemény. Italt nem árusítottak, mert sok gond lett volna vele, különben is éppen elég kocsma volt a községben.

39 Feketekávét sem főztek. „Nem fizetődött ki. Akkoriban a kisember nem fogyasztott kávét. A néhány úri embernek meg megvolt otthon a saját kávéfőzője."

40 Születésnapi torta 1967-ből Reggel nyolc óra előtt Bertáné már kinyitott, hogy az iskolába menő gyerekek cukorkát, nápolyit tudjanak vásárolni. Elég nagy volt a reggeli forgalom, 8 óra után elcsendesedett az üzlet. Kb. délután 3-ig alig volt vendég. „Falun mindenki dolgozott vagy a gyárban, vagy a földön. Nem értek rá cukrászdába menni." Ezekben az órákban látta el Bertáné az otthoni háztartási munkát. „Volt egy tükör az ajtón, abban meg lehetett látni a műhelyen keresztül, ha vendég jött. Akkor az asszony abbahagyta a munkáját, felvette a fehér kötényt — az mindig ott volt kéznél felakasztva — és kiszolgálta a vendéget."

41 Délután 3 óra körül élénkült meg a cukrászda forgalma. Ekkor fejezték be a munkát a tisztviselők, ekkor tért be a cukrászdába a patikus, a trafikos, néhány kereskedő és a többi törzsvendég. „Voltak, akik minden nap bejöttek. Elüldögéltek hárman-négyen egy asztalnál, pipázgattak, beszélgettek, olvasgattak. Tartottunk benn Tolnai Világlapját, Színházéletet, napi lapokat."

42 A törzsvendégek megkülönböztetett megbecsülésben részesültek: nekik papír- helyett textilszalvéta járt a kiszolgálásnál. Barátságos, családias hangulat uralkodott az 221