Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

letek Országos Szövetségének megállapítása szerint az iparosmuhelyek 80%-a munka nélkül volt."

32 A következő években — 1933-tól 1936-ig — Berta Mihály csak a nyári hónapokban dolgozott a szakmában. Nem nyitott új üzlethelyiséget, hanem otthon készítette el a fagylaltot. Egy szoba-kamrás bérelt lakásuk volt. A szobát műhelynek rendezték be, a kamrában aludtak. Szombatonként k'b. 5 kg fagylaltot csináltak, azzal állt ki Berta Mihály a gyárak elé. A Duna-parton is árusított, búcsúk alkalmával a szomszédos községekbe is eltolta a fagylaltoskocsit. „Vasárnaponként lejárt a Duna-partra, a csónakból kiszálló pestieknek árulta a fagylaltot, tolta a kocsit. Nagyon szorgalmas ember volt, de az akkori idők nem tették lehetővé, hogy zöldágra tudjon vergődni."

33 A néhány nyári hónap bevétele természetesen nem volt elég a megélhetéshez egész esztendőre. Berta Mihály az év többi részében olyan alkalmi munkát válallt, ami éppen adódott, még kőtörő is volt. A kevés, de állandó biztos jövedelmet felesége fizetése jelentette, melyet a Klinger-féle textilgyárban keresett. Négyévi próbálkozás után, 1936

J

ban úgy tűnt, hogy Budakalászon egyáltalán nem lehet megélni a cukrásziparból. Berta Mihály visszament a textil- gyárba dolgozni. Nem adta vissza az ipart, továbbra is adózott utána, ezért alkalomszerűen cukrászkodhatott is. Felesége visszaemlékezése szerint ekkor jól éltek, mindkettőjüknek biztos fizetése volt. Berta Mihály a szövőgépek mellett dolgozott, társai hamar megismerték, megszerették. Mivel tudták róla, hogy cukrászmester, a szövőnők alkalmanként megkérték, hogy családi ünnepekre készítsen tortát vagy egyéb süteményt. Egyre több megrendelést kapott. A gyári munkán túl szinte minden hétre jutott otthoni cukrászmunka is. Hamarosan a gyári vezetőség is felfigyelt Berta Mihály kétlaki tevékenységére, tőlük is kapott megrendeléseket. Ha látogatót vártak a céghez, vagy ha nagyobb baráti összejövetelt rendeztek a gyár vezetői, csak leszóltak Berta Mihálynak a műhelybe, átadták a rendelést. „Megkérdezték, hány nap alatt leszek kész. Mondtam, hogy három nap elég. »Jó, akkor maradjon otthon öt napig« — felelték."

34 Berta Mihály, a textilmunkás tehát kedvezményeket élvezett cukrásztudománya jóvoltából. A gyárban időnként nagy bált rendeztek a dolgozók részére. Ilyenkor süteményt is rendelt a cég, ami mind Berta Mihály otthoni műhelyéből került ki. Sőt ő is árulta a gyárban a saját készítményeit. Mikuláskor, karácsonykor édességcsomagokat adtak át a kisgyermekes anyáknak. Berta Mihály decemberben napokig főzte otthon a szaloncukrot. „Nagyon jól és szépen dolgozott. A tortákat, mignonokat, kókuszrudakat szerettük a legjobban. Szorgalmas, szerény ember volt." „Rendes, becsületes ember volt Berta Mihály. Olyanfajta, aki túlságosan is becsületes ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Mindnyájan szerettük a gyárban."

35 Berta Mihálynak tehát éppen akkor lendült fel a cukrászműhelye, amikor lemondott az önálló cukrászságról. A gyárban sok asszonyt megismert, akiknek nem volt idejük otthon süteményt készíteni, cukrászdába se szívesen jártak be rendelni — Berta Mihály viszont helyben volt, csak szólni kellett neki. Még a falubeliek is jobban megismerték. Egyre több megrendelést kapott. Esküvőre, névnapokra, születésnapokra, búcsúkra is sokat dolgozott. Ezekre az alkalmakra hozott anyagból is vállalt munkát. A hagyományos kerek és téglalap alakú tortákon kívül anyák napjára, születésnapra szív alakú, búcsúra kereszt alakú tortákat is sütött.

36 Évenként 3 búcsú volt a faluban. Ilyenkor 50—60 tortát rendeltek nála a falubeliek. E nagy munkák idején sem alkalmazott külső 219