Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
Fekete István: Nagykőrös város virilis képviselői (1878–1943)
becsülni lehetett. A becsült értékek azonban mindig jóval nagyobbak a virilislistákon szereplő 100 holdon felüli birtokosok számánál. Ugyanakkor sok 100 holdon aluli birtokos egyéb jövedelem vagy kétszeres számítás nélkül is bekerült. 8 ) Feltűnő a más forrásokból biztosan nagy vagyonúaknak ismert kereskedők 9 igen szórványos előfordulása is. Ezen jelenségek okai között ott van az aktív politizálás iránti közömbösség, a zsidók visszahúzódása egyes korszakokban, a több törvényhatósági tagság közötti választás lehetősége, a választott képviselőség előnyben részesítése. Már az eddig elmondottakból is kiderül, hogy nem reprezentálják ezek a személyek a legvagyonosabb polgárokat. Ezekhez a szubjektív tényezőkhöz járul még a kétszeres beszámításúak magas aránya, az adóalapok különböző beszámítási kulcsai és az adózáson kívül eső vagyonrészek. 10 Ezek a problémák különösen fontosak az egyes metszetévek összehasonlításánál, mert véleményünk szerint túlságosan sok a listákból ki nem derülő esetleges változás (megválasztják képviselőnek, értelmiségi tag meghal és a felesége már nem lesz kétszeres beszámítású, hivatalból lesz valaki tag stb. ...), amelyeket mi esetleg a társadalmi szerkezet megváltozásaként értékelünk. Az adótörvények megváltozása is okozhat olyan eltolódásokat, amelyek anélkül megváltoztatják a listákat, hogy az adózók vagyoni helyzetében lényeges változás állt volna be. (Erre még az 1921-es lista vizsgálatakor visszatérünk.) Az eddigiekből következik, hogy számunkra a legelfogadhatóbb a Veliky János által követett megközelítési mód, amely a város politikai vezető elitjeként vizsgálja a viriliseket. Itt figyelembe kell venni, hogy a tanács választott és hivatalból tag részével együtt alkotják ezt az elitet, de ezen két utóbbi rétegben is igen magas a virilislistákon szereplő személyek aránya, és így a virilisek mindig többséget alkottak. Ha áttekintjük a fontos döntéseket hozó főbb bizottságok tagjainak névsorait, ugyanerre a következtetésre jutunk. A döntéshozatal szintjén a virilisek nagy többségben vannak. Láthatjuk azt is, hogy a viriliseken belül is volt egy elit, amely döntő súllyal jelentkezett a város ügyeinek intézésében. 2. A vizsgálat forrásai, módszerei Dolgozatom két célt kíván szolgálni: egyrészt a bevezetőben felvázolt forráskritikai problémák valós voltának igazolását, egy elég konkrét és nagy anyagon, másrészt a virilislistákon szereplő személyeknek mint vezető elitnek a szociológiai vizsgálatát. Az anyagot igyekeztünk olyan évekből kiválasztani, amelyeknél a korszakok és fordulópontok reprezentálása és a közeli évekből való kiegészítő forrásbázis egyaránt fennáll. Megvizsgáltuk az 1878. 11 , 1896. 12 , 1905. 13 , 1918. 14 , 1920. 15 , 1925. 16 , 1929. 17 , 1931. 18 , 1939. 19 és az 1943. 20 évi virilislistákat. 1929-ig 100—100 személyt, az utolsó három évben pedig 38—38-at vettem figyelembe. (Tehát a póttagokat nem.) Az összes listán szereplő személyeket cédulázás segítségével névsorba rendeztem a könnyebb kezelhetőség okából, és ezen bejelöltem a szerepléseik éveit. (A bizonyítható özvegyeket férjükkel együtt szerepeltettem.) Erre a táblázatra vezettem fel a járulékos forrásbázis szociológiai adatait: nemesség 21 , feleség neve, ill, nők esetében leánykori név, földbirtoknagyság, bizottsági tagságok, a város vezető hivatalaiban betöltött poszt, foglalkozás, kétszeres beszámítás 194
