Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

községi tanácsok és direktóriumok munkáját is szinte megbénították a körülmények (hadak mozgása, meglazuló fegyelem, a néptömegek elégedetlensége), és a sokszor kapkodó, ellentmondásos intézkedések.

ii5 A főszolgabírói hivatalhoz hasonlóan foglalták el a többi közintézményt is. A helyi pénzintézetek élére szintén egy Lloyd-gyári dolgozót, Kuczora Flórián asztalosmunkást állították, pénzügyi biztosi minőségben.

1 IG Az 1919. április első felében lebonyolított tanács választásokon megválasztott községi és járási tanácsok, valamint direktóriumok közül az Aszódi Járási Munkástanács és az Aszódi Munkások, Katonák, Földnélküli Parasztok Tanácsa példaszerűen fegyelmezett és elhivatott munkát végeztek.

117 A többi községek tanácsainak és direktóriumainak a munkája azonban igen sok kívánnivalót hagyott maga után. A szervezett és öntudatos munkásság hiánya érződött a falusi tanácsok munkájában. Ezek a szervek a községek közvéleményét formáló „gazdák" ellen nem tudtak kellő eréllyel fellépni.

118 A vidéki tanácsok hatáskörébe tartozó ügyek (karhatalom feletti rendelkezés, közigazgatás irányítása, új tisztviselők kinevezése, élelmezési ügyek, a kastélyok lefoglalása, a termelés biztosítása, a fosztogatások, ellenforradalmi jelenségek elleni küzdelem stb.) megoldása érdekében különböző bizottságokat szerveztek, de ezek munkája csak ott volt eredményes, ahol azok vezetésében elhivatott, agilis, a Magyar Tanácsköztársaság eszméivel azonosuló emberek dolgoztak. Jó példa erre az aszódi lakáshivatal vagy a bagi művelődésügyi bizottság munkája.

119 A munkásság hatalomátvétele nem jelentette egyben azt, hogy a dolgozó tömegeket több hónapja, több éve feszítő problémák egycsapásra megoldódtak. A proletárdiktatúra csak alapfeltétele volt egy a néptömegek követeléseit kielégítő és azok érdekeit szolgáló új társadalmi berendezkedésnek. A néhány hétig tartó, viszonylag nyugalmas korszakot a honvédő háború minden erőforrást felemésztő, megpróbáltatásokkal terhes időszaka váltotta fel. Ennek tudatában szinte a csodával határos az a heroikus tettrekészség, ami jellemezte a Magyar Tanácsköztársaság központi és helyi szerveinek tevékenységét. A közigazgatás és a karhatalom megszervezése után a tanácsoknak alapvető feladata volt a lakosság közellátásának a biztosítása. A háborúban a szó szoros értelmében lerongyolódott, az élelemhiány miatt állandóan éhes munkásés agrárproletár tömegeket el kellett látni, biztosítani kellett megélhetésüket. Az élelmet, de a ruhát is csak rekvirálással tudták beszerezni. Egyes tanácsok nem vállalták e népszerűtlen feladatot és a kényelmesebb megoldást választották: a Járási Munkástanácstól kértek. Példa erre Hévízgyörk esete. Matus Mihály ellátatlan agrárproletár részére a járástól kértek lisztet. Huszár József június 17-én, a járási direktórium nevében a következőképpen válaszolt a kérő levélre: „Próbáljon csak a tisztelt munkástanács a Kovácsok és Mrkvák, a Bankók és Bazanok, a Gohérok és Csomáék éléskamrájába egy futó pillantást vetni, hogy mennyi rekvirálható liszt kerül ki onnan a Matus Mihály családja részére." Majd így folytatja: „Igen furcsa, hogy nekünk innen kell a munkástanácsnak direktívát adnunk, hogy hogyan lássa el csipogó madárfiait saját fészkében."

120 Áradatként érkeznek a ruhakérelmek a különböző tanácsokhoz.

121 Mindegyik kérés jogos, hisz közöttük a sokgyermekes hadiözvegyek igényeit senki sem vonta kétségbe, de a több éves háború nyomorúságát nem lehetett napok, hetek alatt megszüntetni. Nem csodálkozhatunk, ha a gyanú átkos mérge is keserítette a közállapotokat. Schrenker Béla nyomozó jelentéséből megtudjuk, 137