Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

hogy Lipták Pál és Lipták Mihály aszódi téglagyári munkások feljelentést tettek a helyi vezetők ellen az igazságtalannak vélt ruhaelosztás miatt. A feljelentőkhöz hasonlóképpen méltatlankodott Pintér András javító intézeti kovács is. Schrenker a vizsgálat alapján megállapította, hogy visszaélés nem történt, csak a kevésből nem lehetett sokat szétosztani. Beszámolóját az alábbi mondattal zárta: ,,A direktórium tagjai éppoly szükséget érző proletárok mint a többiek, azzal a különbséggel, hogy ezek sokkal jobban megérdemlik a elrekvirált ruhát, mert összehasonlíthatatlanul többet dolgoznak a szocializmus eszméjének megvalósításáért."

122 Az is nyilvánvaló, hogy csak rekvirálással nem lehetett a nehézségeket megoldani. Ezért gazdasági téren kellett alapvetően új rendszert bevezetni. A kartali földfoglalás után most már a Magyar Tanácsköztársaság intézkedései nyomán a többi nagybirtokokat is szocializálták, és azonnal megszervezték a mezőgazdasági szövetkezeteket. Nagy hibája volt ez a Magyar Tanácsköztársaságnak. Nem vették figyelembe a parasztság földéhségét, azokat a jelzéseket, amelyek pedig elhangzottak már a hatalomátvétel napjaiban is. Hévízgyörk község bizalmi férfiai bejelentették, hogy a község ragaszkodik a földosztáshoz, nem akarnak termelőszövetkezetet.

123 A földművelési népbiztos 1919. április 22-én megbízta Horváth István járási gazdasági biztost, hogy 300 hold felosztásával csillapítsa le a „felizgatott kedélyeket".

124 Polónyi András repülőbiztos július 9-i jelentésében a turai hangulatot írja le, amelyre jellemző, hogy visszasírják a Károlyirendszert, mert akkor a földet szét akarták osztani, mivel „ ... ők mindnyájan magok szeretnének gazdálkodni".

125 Mindezek ellenére a gazdaságokban 1919 tavaszán rendben megindult a munka. A tavaszi szántás-vetési előírásokat a községek többsége teljesítette.

126 Nyáron felkészültek az aratásra, a cséplésre. Megtörtént a gépek összeírása, biztosították részükre az üzemanyagot. A termést, amelyet 1919 nyarán zár alá helyeztek, a járási terményhivatal irányításával, a községi gabonaátvevő helyeken gyűjtötték össze.

127 Javították a földmunkások bérét. A betakarítás rendben, eredményesen zajlott le a Galga völgyében.

128 Az aszódi járásban egyébként az alábbi termelőszövetkezetek működtek: Aszódhoz tartozott a mindszenti, a kiskartali, a nagykartali termelőszövetkezet; Galgagyörkön a volt Tahy- és Ibrányi-féle birtokokon; Galgamácsán a volt koronauradalom területén; Ikladon a volt Ráday-birtokon ; Domonyban a volt Segesvári- és Domonyi—Brüll-féle birtokokon alakultak termelőszövetkezetek ; Túrához tartozott a haraszti, a monostorligeti, a feketéi, a központi, a Margit-majori; Vérséghez a károlyhalmi termelőszövetkezet.

129 Központi irányító szervük az Aszódon székelő Aszódi Járási Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Központi Hivatala. Vezetője Horváth István termelési biztos.

130 Ezt a hivatalt nem rendelték a Járási Munkástanács felügyelete 138