Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

igaz. Ezt a hamis hírközlést így igazítja ki a Vörös Űjság: „A pártszervezet vezetősége által leadott hazug cáfolat is csak azért jelenhetett meg, mert a vezetőség nagy része karácsonyi szabadságon volt. A helybeli betolakodott kispolgári elemek csinálták a cáfolatot."

98 A Vörös Üjságban megjelentetett cikk mellett a Népszavának is eljuttatták az összes munkásság képviseletében szerkesztett, 60 aláírással hitelesített helyesbítést. A kommunista befolyás alatt álló aszódi munkásság egyre komolyabb agitációt fejtett ki a környékbeli településekben. Az 1919. február 2-án, Galgagyörkön megtartott nagygyűlésen, ahol Csiki Imre és Steiner József mondottak beszédet, a résztvevők: „...egyhangú lelkesedéssel csatlakoztak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Megalakították a helybeli kommunista földmunkás csoportot és a Földműves Szegények Tanácsát."

99 Február 4-én, az aszódi és környékbeli fiatalok lelkes gyűlésen csatlakoztak -az Ifjúmunkások Országos Szervezetéhez, létrehozták annak helyi csoportját.

100 1918. november 24.—1919. március 21-е között Aszódon, Galgagyörkön, Galgamácsán és Nagykartalon alakult meg a KMP helyi szervezete. A mind erősebb kommunista befolyás ellensúlyozására kísérletek történtek. Az MSZDP agitatív munkájának egyik eredménye volt az, hogy 1918. december 14-én hozott „Nyilatkozat" alapján a Petőfi Főgimnázium tantestülete egységesen belépett a pártba. Nagyon figyelemre méltó az indoklás, amivel tettüket magyarázták: Az országban súlyos a helyzet. A tanárok nem politizáltak. A haza érdeke megköveteli, hogy valahová tartozzanak. Két irányzat van. Az SZDP erős. Ez a mérsékeltebb. Ide lépnek a túlzók ellen. — Ugyanakkor a testület ragaszkodik a valláshoz, a vallásoktatáshoz. Szerintük az MSZDP majdnem azonos a kereszténységgel. A tanárok a nyilvános szereplést nem keresik, de ha kell, vállalnak ilyesmit is, nehogy „ ... tudatlan elemek a zűrzavar kapcsán kezükbe vegyék a dolgokat".

101 Később már nyíltan a kommunista mozgalom megsemmisítésére törekedtek. Pl. a galgamácsai kommunista mozgalom megfékezésére a csendőrök a párt elnökét megverték, a pártiratokat magukkal vitték, majd Galgagyörkön „ ... folytatták tovább a rendcsinálást".

102 Az eseményeket azonban már ilyen terrorcselekményekkel sem lehetett megállítani. Kartalon, 1919. február 13-án megtartott népgyűlésen, ahol szintén az aszódi munkásság a hangadó, a földreform megvalósítását sürgették, amit „ ... minden megváltás nélkül forradalmi úton, tehát erőszakkal veszik el jelenlegi bitorlóitól, az úri naplopóktól".

103 Ez a határozat nem nagyhangú fenyegetőzés volt csupán, mert az 1919. március 18-i események a proletárok elszántságát bizonyították. „Az Aszódi Munkástanács, melyben a szociáldemokraták csatlakoztak a kommunistákhoz, elhatározták az 5100 holdas báró Schossberger- és a Hatvany-féle 9500 holdas földbirtokok szocializálását, megváltás nélkül... Ezen a napon vette birtokába Aszód, Kartal, Bag, Hévíz fegyveres népe báró Schossberger-féle birtokot... Március 18-t általános munkaszünettel ünnepelték meg Aszódon."

104 Még nem vette kezébe az irányítást a magyar proletariátus az ország minden részében, de a Magyar Tanácsköztársaságot megelőző napokban Aszódon már a munkásság volt hatalmon. A fennálló kormányzat már végóráit élte. így ír erről az ellenforradalmár Légrády: „A túlzó elem felülkerekedése most már minden kétségen felül állt, vasúton, utcán, nyilvános helyen, mindenütt a Marseillaise-t, az Internacionálét és hasonló énekeket hallott az ember, nyíltan szid135