Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)
molni: „Munkásmozgalmakat illetőleg a nagykartali uradalomban egy cselédsztrájk, a nagyteleki uradalomban pedig a répaszedő munkások három különböző majorban fellépett sztrájkja kívánt hatósági közbelépést, 48 órán belül azonban a sztrájkok mindegyike megszűnt." 38 Sárkány Ernő főszolgabíró nem értékelte a fentieket jelentőségüknek megfelelően, pedig a felszín alatt lappangó ellentétek mélyebb gyökerűek voltak. A rendőrség évkönyve, amely az 1912. évi földmunkás-, cseléd- és aratósztrájkokról számol be, lényegesen bővebben tárgyalja az említett eseményeket. A beszámoló szerint az aszódi járásban négy gazdaságban robbant ki sztrájk. Sőt, az egyik helyen megismétlődött. Okának a zord időjárást tartotta. Mivel elhúzódott a munka és a munkásoknak nem volt kellő meleg ruhájuk, a dolgozók a munkaszerződés felbontását kérték, hogy lakóhelyükre visszamehessenek. Ezt a munkaadók megtagadták, és a sztrájkot erőszakos, karhatalmi úton törték le. A helyszínre érkezett főszolgabíró tizedelési alapon elzárásra ítélt több földmunkást. A megfélemlítés után a többiek ismét munkába álltak. Az elítéltek 1—1 V2 napos fogvatartás után hasonlóképpen újból dolgozni kezdtek. A járásban mindössze egy helyen sikerült békés megegyezésre jutni a munkaadóknak a sztrájkolókkal. 39 A Galga-völgy első forradalmi megmozdulásai inkább spontán, mintsem tudatosan előkészített, megszervezett mozgalmak voltak. A rossz életkörülmények és a munkaviszonyok fölötti elkeseredés válthatta ki a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók sztrájkjait. Ekkor még kis szerepet játszott a céltudatosság, mely egyrészt a munkáspárttal és a földmunkásszervezetekkel való laza kapcsolatra vezethető vissza, másrészt pedig arra, hogy a vidéken nem jött létre ipari nagyüzem, ahonnan a szervezett munkásság kisugárzó ereje irányíthatta, vezethette volna az elégedetlen tömegek harcát. Munkás- és parasztmozgalmak az első világháború idején A Galga-völgyi munkás- és szegényparaszt-mozgalmak további alakulását döntően befolyásolta az első világháború, valamint az 1914-ben Aszódon létesített repülőgépgyár. A háborús mozgósításra az Aszód környéki falvakból is százával vonultak be a parasztok, napszámosok, cselédek. A már említett okok miatt a munkaerőben amúgy sem dúskáltak a kis- és nagygazdaságok, de a háború ezt a kedvezőtlen állapotot még jobban fokozta. A mezőgazdasági munkákban ennek következtében jelentős lemaradás figyelhető meg. Többek között kevés volt a vetés, a pockok elszaporodtak. A kedvezőtlen időjárás csak súlyosbította a helyzetet/ 10 A munkaerőhiányt orosz hadifoglyokkal kívánták enyhíteni, de az igényelt 1900 fő helyett csak 134-et kapott a járás, ezért mind több nőt állítottak munkába. 41 Egyre kevesebb az élelem. A cipő- és ruhaneműben nagy a hiány. Az aszódi járás főszolgabírója évnegyedes jelentéseiben 1915-től rendszeresen kitért az állatok árának emelkedésére. Az év kezdetén ez még „csak" 25—30%-os, de már nyáron a következőket írta: „Horribilis az állatok árának a lefolyt évnegyedben történt emelkedése." 42 Ilyen körülmények között kellett a falusi elöljáróságoknak a front céljaira növelni a beszolgáltatásokat, a hadikölcsönök jegyzését, a rekvirálásokat. Pl. a IV. hadikölcsönre az aszódi járás 572 000 koronát jegyzett. 43 Ugyanebben az időben egy férfinapszám 6—7 korona! — 1917. február 15-én az aszódi járás főszolgabírója 8240 kg (!) fehérneműt küldött be a hadsegélyező hivatalnak. 44 127
