Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

hatalomról, nehogy a nép a hatóság csekély erejének láttára vérszemet kapjon."

31 A megye főispánja 1895-ben szintén szigorú eljárásra ad utasítást: „ ... az izgatók megrendszabályozandók ; katonaság, csendőrség jelenleg az egyedüli eszköz a mozgalom elleni védekezésre".

32 Mindezek ellenére a rendőrség 1897-ben már azt jelentette, hogy az MSZDP és a demokratikus célokért küzdő ceglédi földmunkás, Várkonyi István befolyása többek között Túra községre is kiterjedt. Ez az első információnk, amely a Galga vidékén tapasztalható munkás- és agrárszocialista mozgalomról hírt ad.

33 A szocialista eszmék — amiképpen az országban — a vidékünkön is elterjedtek, és az elégedetlenkedő tömegeket helyzetük megjavítására serkentették. 1897-ben a Galga-völgyet környező több községben (pl. Tóalmás, Vácduka) beszüntették a munkát az aratók. Július 1-én azután Túrán a Schossberger-uradalom kaszásai is abbahagyták az aratást.

34 Nem véletlen, hogy éppen Túrán tört ki az első sztrájk a Galga völgyében, hisz a már elmondott kapcsolat Várkonyival és a szociáldemokratákkal megtette a hatását. Minden bizonnyal többen voltak a munkások között, akik kapcsolatban álltak ezekkel a szervezetekkel. Sőt az is feltételezhető, hogy már a század végén lehetett valamilyen kis sejtje, szervezete az MSZDP-nek ebben a községben. Mindezt bizonyítja az a tény, hogy az MSZDP VI. kongresszusán, 1896-ban Túráról is megjelent egy küldött.

35 A hazai szociáldemokrácia fő törekvése, célkitűzése ekkor az általános választójog törvénybe iktatása volt. Mindez — az akkori viszonyoknak megfelelően — természetes és érthető. Opportunizmusuk abban mutatkozott meg, hogy egyidejűleg más, demokratikus és szocialista célokért nem küzdöttek. A választójogért folytatott harc indokolt voltát bizonyítja egy 1914-ből származó főispáni irat. Az akkori aszódi járás (Aszód, Bag, Boldog, Domony, Galgagyörk, Galgamácsa, Galgahévíz, Hévízgyörk, Iklad, Kartal, Túra, Verség) 27 976 lakosából csak 10%-nak volt választójoga. Ebből a 2810 választó jogosultból csak 923 fő, vagyis az össznépességnek alig több mint 3%-a volt munkás (440 ipari és 483 mezőgazdasági munkás, cseléd, napszámos), a többi pedig birtokos, bérlő, tisztviselő és önálló foglalkozású.

36 A „hivatalos" szociáldemokrata vezetés a forradalmi munkásmozgalom szellemét megalkuvó politikájával nem tudta kiölni a pártból, a szakszervezetekből. A XX. század elejére kiszélesedtek a szervezett munkásság sorai, emelkedett az ipari foglalkoztatottak száma és szerepe, az imperialista ellentétek éleződésével növekedett a forradalmi hangulat, az MSZDP-n belül kialakult a baloldali szárny. Az uralkodó osztály a helyzeten enyhíteni szándékozott, ezért új törvényt fogadott el a parlament. Ezzel kapcsolatban a járás szolgabírája területe problémáit boncolgatva jelentésében ezt írta: „A munkástörvény végrehajtása során észlelt eredmények közül megemlítem azt, hogy a régi cselédtörvény helyébe lépő új gazdasági cselédtörvény mindkét fél részéről üdvös hatásúnak bizonyult."

37 Ezt a munkásosztály és az agrárproletariátus azonban másképpen ítélte meg. 1910-től fokozódott a munkások harca a gazdasági helyzetük javítása érdekében. 1912. május 23-án általános sztrájkot hirdettek Budapesten, és heves harc tört ki a tüntető munkások és a rendőrség között. Ennek hatására figyelmeztette Pest megye alispánja 1912 júniusában a főszolgabírókat, hogy valószínűleg aratósztrájkokra is sor kerül, és egyes helyeken már észlelhető a bujtogatás hatása. Sejtése bevált. Az 1912. év májusában megalakult aszódi járás főszolgabírója első jelentéseinek egyikében a következőről kénytelen beszá126