Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

A korabeli statisztikákból — amelyek ugyan nem azért készültek, hogy a néptömegek nehéz helyzetét mutassák be — tudhatjuk meg, hogy a tájra jellemző lakóházakban (jobb esetben szoba, pitvar-konyha, kamra) átlagosan 6 fő lakott. Az épületeknek csak 5%-a épült kőből vagy téglából, 71%-át borította nád vagy zsúp.

23 Ezeken az átlagokon nem sokat javított a városi külsőt mutató Aszód sem, amely településről már 1877-ben így ír a krónikás: ,,A házak közül sok az uraságin kívüli is, számos városiasán elrendezett, zsindelyes, cserepes épület... jól épült kis városias tekintetet mutat."

24 Tehát az 1900-as adatok szerint Aszódon a házak 18%-a kő vagy tégla, már csak 48%-án van nád- és szalmahéjazat, mivel az 1850-es évek végén alakult Szépítő Bizottság javaslatára hozott rendelet alapján 1863 óta új házat nem lehetett szalmatetővel fedni.

25 Járda és jó kövesút is csak Aszódon található, mint ahogyan a XX. század elejére közvilágítást is csak itt szereltek fel.

26 A műveltségi viszonyok jellemző adata az írni és olvasni tudók százalékos megoszlása. 1880-ban a lakosság 41,4%-a, de még 1910-ben is csak 66,3%-a ír és olvas. Az alacsony átlag annál is inkább meglepő, mivel mindegyik községben találunk iskolát, ahol több felekezet van, ott többet is. Ezek túlnyomó többségében már a XVIII. század közepétől oktattak. Aszódon, ahol az 1700-as évek első felétől középfokú tanoda (1912-től főgimnázium) is működött, ahol a városi foglalkozású népesség nagyobb, a legkevesebb az analfabéták száma (1910-ben 24%). A századforduló éveiben — a buzgó vallási élet mellett (négy felekezetnek: római katolikus, református, evangélikus, izraelita, van a községekben temploma) vajmi kevés lehetőség nyílt a napi munka után a művelődésre, a kulturált szórakozásra a föld népének. A feltételek, a lehetőségek szinte a semmivel egyenlőek. A nyilvános könyvtárakat (községi, gazdaegyesületi stb.) a XX. század első éveiben' alapították 100—150 kötettel.

27 Közművelődési olvasókör csak Püspökhatvanban és Versegen alakult. Az utóbbi 1878-ban.

28 A felülről kezdeményezett gazdakörök Aszódon, Ikladon, Túrán, Galgamácsán, Váckisújfalun fejtettek ki tevékenységet.

29 A falvakban mindössze a hévízgyörki Függetlenségi 48-as Kör érdemel említést, amelyben bizonyosan valamiféle progresszív politizálás is folyhatott. Aszódon a Gazdakör mellett a polgárság egyletei (Polgári Kör, Tisztviselő Kör, Kereskedő Egylet, Római Katolikus Temetkezési Egylet, Tűzoltó Egylet) a vidéki kisvárosi életet jellemzik. Azt bizonyítják, hogy az itt élők szorosabb emberi kapcsolatra törekedtek. A XIX. század végén alakult Turai Űri Casinó pedig inkább a dzsentri világ majmolása, mintsem valamiféle „érdemesnek" említhető gyülekezet.

30 Agrárszocialista mozgalmak a XIX. század végétől az első világháborúig A XIX. század végére a szocialista eszmék terjedése, a munkás- és agrárszocialista mozgalmak fellendülése figyelhető meg hazánkban. Pest megye alispánja éppen ezért 1894-ben körlevelet intézett a főszolgabírókhoz: „...Felkérem a főszolgabíró urakat, hogy a legéberebb figyelemmel őrködjenek afelett, hogy becsületes népünk nyugalmát hamis próféták meg ne zavarják; tartsák szem előtt, hogy... a bajt csírájában kell elfojtani. .. Nem elég a puszta erély, nehéz viszonyok között okosság és tapintat vezesse eljárásukat. Ha ... mégis csalódnám s zavargások merülnének fel... gondoskodjanak elegendő kar125