Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
Dóka Klára: Szentendre társadalma az összeírások tükrében (1808–1848)
A 134 mester közül 96 rendelkezett háztulajdonnal. Az egész évben dolgozó mesterek közül saját háza volt 38-nak, а 3 Д évben dolgozóknál 15-nek, a V2 évben dolgozók esetében 17-nek, az 4 /i évben dolgozóknál 26-nak. Szőlőbirtokot 95 mesternél találunk. Köztük 29-nek volt 10 kapásnál nagyobb szőlőterülete. Az egész évben dolgozó mestereknek 2 /з-а, a többi mesterek közül átlag 75% foglalkozott szőlőtermeléssel; — az egész évben dolgozók közül 38 szőlőbirtokos, — а 3 Д évben dolgozók közül 14 szőlőbirtokos, — a V2 évben dolgozók közül 19 szőlőbirtokos, — а У4 évben dolgozók közül 24 szőlőbirtokos. Szántóterülettel már csak 34 mester rendelkezett. Ezek közül ötnek volt 10 pozsonyi mérőnél több földje. Az egész évben dolgozó mesterek Уь-е, a fél évben dolgozók Vs-e, az V4 évben ipari munkát végzők Уз-а foglalkozott szántóföldi termeléssel is. Legtöbb mezőgazdasági ingatlana az iparosok közül a már említett Ignátovits Demeter mészárosnak volt, aki az ipari foglalkozást is egész évben 6 legény segítségével űzte. A kézművesek között is megtaláljuk a felső, középső és alsó vagyoni kategóriát. A leggazdagabb mesterek egész évben űzték az ipari foglalkozást. A mezőgazdasági ingatlan a pénz egyik befektetési lehetőségét, az ipari tőke mezőgazdaságba vándorlását jelentette számukra. Egyre inkább felhalmozódott szántó- és szőlőterületüket bérmunkában műveltették meg. Kiegészítő foglalkozást jelentett a szántóföldi és szőlőtermelés a középső kategóriába tartozó mestereknél, akik csak az év felében vagy 3 Д részében űzték mesterségüket. Egyes esetekben az ipar, máskor a mezőgazdaság volt túlsúlyban. A legszegényebb réteg csak az év V4 részében foglalkozott iparűzéssel. Szőlő- és földtulajdonuk kiegészítő jövedelmet jelentett ugyan, de ez rendszerint kicsi volt a megélhetéshez. Egy részük nem is rendelkezett mezőgazdasági ingatlannal. Számukra egy harmadik megélhetési forrás kínálkozott, munkát vállaltak a város nagyobb szőlővel vagy szántóval rendelkező birtokosainál. Az 1828-as országos összeírásban szereplő családok a városi társadalom reprezentatív rétegét alkotják. Azonban — mint ez az irodalomból ismert — az összeírás nem terjed ki valamennyi társadalmi rétegre. A forrás értékelése szempontjából célszerű összehasonlítani az anyagot a városi adóhivatal 1828. évi kötetével. 6 Eszerint Szentendrén 1063, Izbégen 201 család adózott a városnak. A távollevők száma a városi összeírás szerint 109 volt. Ezek nevei egyáltalán nem fordulnak elő az országos összeírásban, még „alibi habitat" vagy „alibi ocurrit" megjelöléssel sem. Az országos összeírás „idegenben élő"-ivel szemben ezek nem tartózkodtak soha a városban. A „városi" és „állami" adózók között a különbség szám szerint nem jelentős, azonban a kép meglehetősen differenciált, ha az egyes neveket hasonlítjuk össze. Szentendrén a 917 adózó családból 848 szerepel mindkét összeírásban, Izbégben 176. A városi összeírással szemben, az államiból kimaradt Szentendrén 215 fő, Izbégen 24 fő. A szentendreiek közül ház nélküli — 99 család, — örökölt háza van — 32 családnak, — nemes — 45 család, — egyéb — 39 család. Izbégen ház nélküli 12 család, — örökölt háza van — 3 családnak, 10
