Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (A Tanácsköztársaság)

ben minden 20 főnél többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemet köztulajdonba vettek. A köztulajdonba vett üzemek élére a szociális, termelési népbiztosság termelési biztost nevezett ki, egy termelési biztos több üzem irányítását is elláthatta. A termelési biztos mellett — a gyár dolgozóinak számától függően egy 3—5—7 főből álló —, a munkásokból választott ellenőrző tanács működött. Az ellenőrző munkástanács ügyelt a gyár vagyonára, a termelés intenzitásának fokozására s a munkafegyelem betartására. A rendelet megjelenése után Maróti Lajos szocializálási és jogügyi népbiztos vezetésével megalakult a „Szocializálási Hivatal". Ez a hivatal irányította a városban a köztulajdonba vételt. A váci gyárak államosításával kapcsolatos adataink hiányosak, ezt azonban a Tanácsköztársaság leverését követő „bűnperek" tárgyalási jegyzőkönyvei „igazolják", hogy a Tanácsköztársaság idevonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul végrehajtották. Maróti Lajos a köztulajdonba vételről szóló rendelet megjelenését követő napon a városháza közgyűlési termébe összehívott munkások és a gyárosok előtt ismertette a rendeletet. Az új rendelet értelmében az első lépést az évek során komoly mozgalmi tapasztalatokra szert tett kötő-szövőgyári munkások tették meg. Március 27-én Maróti Lajos Kriesháber Imre szövőgyári tisztviselőt nevezte ki a gyár termelési biztosának. Ugyanezen a napon a gyár munkásai megválasztották az ellenőrző munkástanácsot is. A szövőgyári ellenőrző munkástanács tagjai Kóczián Antalné és Vincze Ilona voltak. Március 27-én Kriesháber Imre, Kóczián Antalné és Vincze Ilona Löbl Ármin gyárigazgatót lemondatták, s átvették a gyár irányítását. Az új vezetőség igyekezett biztosítani a folyamatos termelést. Május 27-én a munkásgyűlés úgy döntött, hogy a gyár területén lakó Lőbl igazgatót el kell távolítani, s a lakását közcélokra felhasználni.

31 Vác másik jelentős gyárát, a Hirmann István-féle szerszámgyárat szintén március 26-án államosították. A gyár termelési biztosa Komjáti István lett, az ellenőrző bizottság tagjává Nagy Gézát és Mayercsák Gyulát választották.

32 Kiss Gábor, Pokorni Ödön, Hoffmann Fülöp Molnár Sándor vezetésével szocializálták május 30-án a Fenyő-féle bútorgyárat, július 14-én a Reitter-féle kocsigyárat,

33 a „Pannónia" és az „Állandó" mozit. Az üzemi bizottságok a gyárakban rendet tartottak. A folyamatos termelést azonban nem tudták biztosítani. A gyárak nyersanyag-, fűtőanyag- és megrendeléshiánnyal küzdöttek. A dolgozóknak a nyersanyag- és fűtőanyaghiány miatt beállt kényszerszünetek idejére segélyt utaltak ki. A váci munkanélküliek között 120 000 korona segélyt osztottak szét. Július 3-án a Szocializálási Hivatalt felváltotta az Ipari Termelési Tanács. Élére Pokorni Ödön került. A termelési tanács feladata volt az összes szocializált és nem szocializált üzem fölötti ellenőrzés, a nyersanyag beszerzése és ellenőrzése. A Forradalmi Kormányzótanács 11. sz. rendelete a pénzintézetek államosítását írta elő. Vácott ezt a rendeletet is Maróti Lajos irányításával hajtották végre március végén s április elején. A termelési eszközök tulajdonba vételéről szóló rendelettel egyidőben jelent meg a lakóházak államosításáról szóló 10. sz. rendelet. A rendelet értelmében: „Minden lakóház a hozzá tartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a Magyarországi Tanácsköztársaság tulajdona." Az állami tulajdonba vett házak után a lakók házbért tartoztak fizetni. Az államosítási rendelet csak azokra a lakóházakra vonatkozott, amelyeket kizsákmányolásából eredő ha106