Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Dóka Klára: Szentendre társadalma az összeírások tükrében (1808–1848)

megműveltetéséhez az özvegy 2 lovat és tehenet tartott, Manijlovits János viszont semmiféle állattal nem rendelkezett. A szentendreiek gazdálkodásában a szántóterület nem játszott jelentős szerepet. Szentendrén mindössze 218, Izbégen 42 családnak volt szántóföldje. A szántó nagyság szerinti eloszlása a következő : Szentenőrén 1 pozsonyi mérő (600 négyszögöl) szántója volt 17-nek, 2— 5 pozsonyi mérő szántója 129-nek, 6—10 pozsonyi mérő szántója 40-nek, 10— pozsonyi mérő szántója 32-nek. Izbégen 1 pozsonyi mérő szántója volt 5-nek, 2— 5 pozsonyi mérő szántója volt 21-nek, 6—10 pozsonyi mérő szántója volt 10-nek, 10— pozsonyi mérő szántója volt 6-nak. A szőlőbirtokkal szemben még a nagyobb szántóföld is csak kiegészítő jövedelmet jelentett. 50 pozsonyi mérőnél nagyobb területet mindössze négy család birtokolt. (Ignátovits Demeter — iparos, szőlője, igásállata is van; Kalits István — gazdálkodó, szőlővel, igásállattal rendelkezik ; Seffer György — gazdálkodó, szőlője kevés, állatot tart; Maximovits özvegye — szőlője nagy mennyiségű, állata nincs.) A földművelés — döntő jelentősége ellenére sem tekinthető Szentendrén kizárólagos megélhetési lehetőségnek. Az 1828-as összeírás szerint Szentendrén és Izbégen 26 kereskedő, 134 iparos élt. A kereskedők esetében az összeírás általában nemi jelöli, hogy az illetők mivel kereskedtek. A XVIII. században élő, csak kereskedéssel foglalkozó „görög" családok felhagytak tevékenységükkel, beolvadtak a gazdagodó lakosságba. Az 1828-ban összeírt kereskedők között a gazdagabbakat a legmódosabb szőlősgazdák között találjuk. A felhalmozódott tőkét nem kereskedelmi tevékenységük bővítésére, hanem szőlővásárlásra fordították. Jelentős szerepet játszottak a városban az iparosok. Szentendrén és Izbégen az összeírok harmincféle ipart űző mestert találtak. Tíznél több iparos foglalkozott szabó-, kádár-, csizmadia-, molnár-, kovácsmesterséggel. 5—10 között alakult a hentes-, varga-, kalapos-, takács-, ácsmesterek száma. A 134 mester mellett összesen 34 legény dolgozott.

4 113 mesternek nem volt legénye, 14 mester 1 legényt foglalkoztatott, 4 molnárnak és 1 kovácsnak volt 2—2 legénye, 1 ácsnak 4 és 1 mészárosnak 6. A műhelyek kibővítése, a termelés növelése érdekében az iparosok nem tudtak legényeket szerezni. Rendszerint csak azok a mesterek alkalmaztak segéderőt, akiknek munkája egyedül túl nagy fizikai erőkifejtést kívánt. A mesterek közül egész évben dolgozott 59, 3

Д évben 17, Va évben 25, 4

Д évben 32. (1 esetben nincs jelölve.) A legtöbb mestert foglalkoztató iparok esetében a következő arányok alakultak : egész évben dolgozott 4 kovács, 1 molnár, 6 csizmadia, 5 szabó, 1 kádár; 3

Д évben 1 csizmadia, 13 molnár; V2 évben 4 kovács, 1 csizmadia, 3 szabó; V4 évben 2 kovács, 4 csizmadia, 2 szabó, 11 kádár. A csizmadiák, szabók nagy része egész évben űzte mesterségét, mivel számukra a helyi lakosság állandó keresletet jelentett. 3

Д évet dolgoztak a molnárok, az időjárás viszonyainak megfelelően, és csak У4 évet töltöttek ipari tevékenységgel a kádárok, akiknek termékeit az őszi időszakban vásárolták.

5 9