Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

romboltatta, a Bottyán-várat is védtelenül hagyta. Glöckelsperger nyugodtan átjöhetett volna. Az elég rossz katonai helyzet javítását szolgálta volna a 400 hajdú táborba küldése. A kívánt számú gyalogságot igyekeztek a városok összetoborozni, de helyből már nem sikerült. Nagykőrös a kiállítandó 40 hajdúból csak 22-t tudott a városból, és 19-et már a Felvidékről fogadott. Mocskos Mihály működött mint toborzótiszt. Zászlótartóiknak Nagy Gergelyt és Űj Gergelyt választották, és nyolc hajdútizedest is jelöltek ki. A kurucok Duna melletti hatalmának pillanatnyi gyengülését a szegedi várkapitány, báró Glóbitz igyekezett kihasználni. Levelet írt Kecskemétre június 23-án. Elmondja, hogy négy görög kereskedő kíséretében, útlevéllel ellátva 27 katonát küldött. A katonáit a kurucok elfogták és Szolnok várába kísérték. Berthóty István, a szolnoki parancsnoka 25 katonát elengedett, de kettőt és egy lovat ott tartott. A Körös és Maros között hasonló eset történt. Ezért három kecskeméti embert elfogatott, kik ugyan útlevéllel mentek Szegedre, de fegyveresen ellenálltak. A levéllel ugyan egyet visszaküldött, de Zelenka Samut és Dugár Gergelyt mindaddig visszatartja, míg az említettekért kártérítést nem adnak. Kérdésként felveti, hogy a város kívánja-e fenntartani a szomszédi közlekedést, visszabocsátja-e az ott tartott szegény emberek szekereit.

250 A vár másodparancsnoka, De la Roche őrnagy is írt Kecskemétre, a város küldje el a Sárközi György által megígért takarmányt, melyet az a bátyja szabadulásakor felajánlott és nem küldött el. Ha nem küldik el, akkor helyette kecskeméti ökröket fogat el.

25i Június hónapban a Duna—Tisza közén jelentős katonai erő tartózkodott. Az elővig'yázatra több okból szükség volt. Lipót császár meghalt, a helyére lépő I. József trónra lépése változásokat hozott. Békésebb hangokat igyekezett a király terjeszteni. A magyarországi császári seregek főparancsnokává La Herbeville tábornokot nevezték ki. Rákóczi a jó szándékban nem bízott, ezért elővigyázatosságból az ellenségeskedés kiújulására előkészületeket tett. Június 20-án Egerből a Vág felé indult, Károlyi Sándort hadaival a Tiszántúlról a Duna—Tisza közére rendelte. Erre a hadmozdulatra azért volt szükség, mivel Bottyán hadainak veresége és Esterházy Antal indokolatlan visszavonulása, az imsódi sáncból a solti sáncba való elhúzódása Glöckelsperger hadainak szabad utat engedett Erdély felé. A fejedelem is Öcsán termett, és Károlyit meg Esterházyt odarendelte megbeszélésre. A császári csapatok nem jöttek át a Dunán, mert értesültek, hogy a fejedelem Szentendrénél hidat akar veretni. Az is tudomásukra jutott, hogy Rákos mezejére országgyűlést hirdetett. Károlyi seregével előbb Adacspusztán táborozot, innen írt levelet a kecskeméti tanácsnak, melyben a fejedelem parancsára hivatkozva közli, hogy a városban kellene szállásolnia, de a nyári időre való tekintettel célszerűbb a városon kívül táboroznia. A városban levő hadakat is kirendelte maga mellé a táborba. Két alkalmas embert is kért hozzáküldeni, ki a város közelében alkalmas táborhelyet tud mutatni, hol víz, fa és fű található elegendő mennyiségben, hogy a katonaság ezekből ne lásson szűköt. Ez a levél már Csala János hadélelmezési biztos június 27-én írt levelére is válasz, melyben a főbíró elmondja, hogy 1600 kenyérrel a szekerek útnak indultak Soltra. Csala rendelkezésére 105