Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

a kért kenyérmennyiség kétszeresét is útnak indították, és meg is kapta a katonaság, mégis dorgálást kaptak ismételten. Említést tesz arról, hogy Illosvay Imre 2000 emberével szállásol a városban. Nemcsak kenyeret, vágóállatot, de bort is kell nekik adni. Ennyi lovas katonát még fűhordó szekérrel sem győznek. Ha nem történik a város helyzetén könnyítés, mondja a levél, ,,mi teljességgel ki szakadunk az Ország szolgalatjából, mert ha szinte kitelhető volna is a kenyér, nincs módunk az elküldésbe. Tudgya pedig Kglmed jól, hogy itten marha nélkül lisztet nem készíthetünk" (a szárazmalmokat igavonó jószág működtette). Kéri, hogy a szekereket a solti sáncból bocsássák el, és a várossal ne bánjanak olyan keményen. A másik két városra is vonatkozott a levél tartalma, mert azokat is azonos terhek szorították.

252 Károlyi később Pest alatt, majd július elején Gyömrőnél táborozott. Itt történt a lázongás a kuruc táborban, melyet a fejedelem személyes közbelépéssel, július 3-án elhangzott beszédével csendesített le. Erdély ebben az időben már Rákóczi pártján állt. A labanc sereg maradványa Szeben várába szorult. A bécsi kormány úgy határozott, hogy Erdélyt visszaszerzi. Ezért La Herbeville generális húszezer emberből álló seregét Erdélybe rendelte. A kuruc hadvezetés idejében értesült a Herbeville-nek szóló parancsról, és igyekezett útját nehezíteni. A császári sereg a Csallóközben gyülekezett. A fejedelem itt csapdába fogta, de a kuruc seregtestek késedelmes támadása, majd a megfutamodása ezt semmivé tette, a jól alkalmat kihasználni emiatt nem lehetett. Az eset Vöröskőnél zajlott le 1705. augusztus 11-én. A fejedelem Bottyán János és Károlyi Sándor generálisokat bízta meg, hogy az átvonuló német sereget kisebb csatározásokkal izgassák, és útjából a lakosságot telepítsék el, az élelmet takaríttassák el. Bottyán a Dunaföldvárnál szenvedett sérüléseit részben már kiheverte, de még kocsin vitték. A kapott parancsnak igyekezett eleget tenni, Esztergom táján megkezdte a labancokat csipkedő vállalkozásait. Károlyi Sándor Szolnoknál a Tiszán való átkelést igyekezett előkészíteni. A szolnoki híd kijavítását rendelte el. Rákos mezején levő táborából 1705. július 5-én a három városból ácsokat rendelt ki a szolnoki híd javítására, se órát, se napot ne halasszanak, amennyi fenyőt és deszkát találnak, legyen az bárkié, vitessék Szolnokra és adják át a hídmesternek, az árának megfizetését ígérte, ezért átvételi elismervényt kérjenek róla.

253 Nagy félelem lepte meg a Pesthez közel eső Pest megyei községeket, mert az ellenségnek legjobban ki voltaß téve. A kunszentmiklósi bíró augusztus 3-án kelt leveléből kitűnik, hogy a falu lakói már nem mertek otthon maradni, Adacs és Bábony közötti pusztára menekültek ki. Attól tartottak, hogy Pestről és a Csepel-szigetről kijövő német és rác ellenség községükre vetheti magát, így falujukat üresen hagyták.

254 A három városban egymást érték az intézkedések. Mozgósították a fegyvereseiket, intézkedések jöttek a Herbeville seregei elől való elköltöztetésre. Augusztus 5-i keltezéssel érkezik Kecskemétre és Kőrösre a fejedelem rendelete, hogy a helyi nemesség összes fegyverfogható tagja köteles lóra ülni, és augusztus 6-án 6 órakor Pálffy Mihály alispán vezetése alatt induljanak el a rendelt helyre. Erdős János szolgabíró ugyanazt írja a kecskeméti tanácsnak, hogy az ottani nemesség 6-án 6 órakor már Nagykőrösre érkezzen, még akkor is, ha a levele éjszaka érkezik is meg. Szóvá teszi, hogy az eddig Kecskemétről 106