Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

terjeszthettek, hogy rémségben tartsák a városok népét. Tetteikről nem sok idő múltán jött valóságos hír is. Izsák községet rohanták meg és a lakosságot minden vagyonából kifosztották. Kecskemét az eseményről Izsák tanácsának március 4-én írt leveléből értesült. írja többek között: „mi csak úgy maradtunk, mint a megszedett szőlő és a nyári takarodás után a tarló" ... „míg újabban vérünk ki nem ontatik a pogány ellenség által, vitetne be bennünket, mivel egy újnyi jószággal nem maradtunk, aklainkból ökreinket kieregették". Kecskemétre kívántak költözni, hol mégiscsak nagyobb biztonságot reméltek. A megmaradt szekereik vontatására ökröket, holmijaik, gyerekeik szállítására szekereket kértek.

125 A szűk térre szabott városban elég nagy lehetett a szorongás, mert a kiskunsági és a Duna melléki falvak már a fejedelem parancsára beköltöztek. A rácok Kecskemétet megtámadni nem merték, de a félreeső pusztákról a gulyáit elhajtották. A szegedi parancsnokhoz fordultak a visszaadásuk miatt, de az március 7-én írt válaszában azt írta, hogy járjanak közbe a kuruc tiszteknél, hogy a szegedi marhák biztonságba lehessenek, akkor a kecskeméti marhák biztonságát ő szolgálja, de bolond lenne, ha valaki a sajátját veszni hagyná, a másokét az ellensége hasznára megtartaná. így a kecskemétiek lemondhattak az elhajtott marháikról.

126 A fejedelem kimozdult a miskolci táborából és Eger megvívásához fogott. Itt a vár megvívásával 20 napot töltött el, majd innen Gyöngyösre ment. Darvas Ferenc fohadbiztos is itt tartózkodott, onnan adott ki hadélelmezési intézkedést a három városra. Kecskemétről 80 vágómarhát, 14 szekeret, 168 köböl abrakot, Nagykőrösről 40 vágómarhát, 7 szekeret, 84 köböl abrakot, Ceglédről 20 vágómarhát, 3 szekeret, 42 mérő zabot rendelt Eger vára alá. A vágómarha felét és a szekereket azonnal küldeni kellett.

127 Kecskemét város kérte a fejedelmet, hogy aki a város lakói közül fegyvert fog, annak minden háza népe mentesüljön a közterhektől. A fejedelem Gyöngyösön 1704. március 22-én kiadott rendeletével csak a fegyverviselőt magát mentesíti, de a hozzátartozóit, cselédeit nem, mondván, hogy a hadakozást nem haszonszerzésből, hanem a közjó elérése céljából folytatja.

128 Károlyf Sándor dunántúli hadjárata, mely januárban kezdődött és csapatai egészen Bécsig eljutottak, mégis sikertelen maradt, mert Pápánál vereséget szenvedett. A vereség következtében ki kellett vonulnia a Dunántúlról. Dunaföldvárnál kelt át a Duna—Tisza közére, majd a fejedelemhez ment jelentéstétel végett. Az Egerben tartózkodó fejedelem Kecskemétre, majd a Duna-vonal megvédésére küldte. Kecskemétre azért jött, hogy hadakat gyűjtsön. Fejenként fegyverbe szólította a városok népét. A kecskeméti tarackokat a Duna-partra vitette.

129 Parancsot kapott arra is, hogy ott emeltessen sáncokat. Egyezzen meg Deák Ferenc, Radó és Bay László ezredesekkel, és a hada felével keljen át a Dunán. A révet is hozassa rendbe, üssön tábort. Károlyi már április 9-én Soltról bocsátotta ki a parancsot, melyben a helységek bíráit halállal fenyegette, ha az odaszéledt hajdúit, kik „lappanganak", nem küldik azonnal vissza a táborba.

130 Bizonyosan hazaszöktek a gyalogosok és nem is kevesen lehettek, hogy ilyen szigorú parancsot adott ki a főgenerális. A lappangó katonák, de a beszállásoltak is a lakosságot zaklatták. Emiatt Kecskemét panaszt tett a fejedelemhez. Hozzá más városokból is érkezhettek panaszok, mert a fejedelem 1704. április 10-én Egerből rendeletet bocsátott ki, melyben Kecskemétet védelmébe veszi.

131 Károlyi sikertelen dunántúli hadjárata után a fejedelem úgy döntött, hogy saját maga vezet hadat erre a területre, mivel szerette volna ott hatalmát tartósan biztosítani. Seregét Apostag és Ordas vonalában gyülekezteti és úgy tervezi, hogy innen indítja meg támadó hadműveleteit. Andrássy István tábornokot április első napjaiban Pest alól visszarendelte, az április 7-én már Nagykőrösön táborozott. Ide rendelte az élelmet, majd néhány nap múlva már Kecskeméten a Széktó mellett ütött tábort. Ide is élelmet és tüzelőanyagot rendelt, Kecskemétről 4000 kenyeret, 40 vágómarhát, 220 köböl abrakot, 40 szekér szénát és szekér fát vitetett, Nagykőrösről 1000 kenyeret, 10 vágómarhát, 70 köböl abrakot, 10 szekér szénát parancsolt adni.

132 Készenlétben ennyi liszt egyik városban sem lehetett. A gabonát előbb a szárazmalmokban meg kellett őrölni. Kirendelt lakosok a jószágaikkal húzatták a nagykerék küllőjét, hogy az körbeforogjon és forgassa az őrlőkövet. A kisbíráknak és a tizedeseknek végig kellett járni a házakat és kiosztva a lisztet, megszabni, hogy egy-egy ház asszonya hány kenyeret süssön ki reggelre. A szabadságharc idején sokszor előfordult, hogy kétszer is, háromszor is sütötték egymás után a katonáknak az asszonyok a kenyeret. A kenyeres szekerek utcáról utcára jártak, feljegyezve, hogy 88