Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

dinek 10, Ócsának 5, összesen 145 embert kellett felszerelni lóval, fegyverrel, lőszerrel ellátni.

39 Ügy látszik, nem találták szükségesnek a lovasok kimozdítását, hanem csak a készen tartását. A szolgabíró július 29-én úgy rendelkezett, hogy a lovasok legyenek készenlétben, de maradjanak a helységeikben, és várják a további parancsot. A porciópénz befizetésével is késlekedhettek a községek, vagy nem tudták behajtani, mert a katonai végrehajtással való fenyegetésére sem fizették be.

40 Kecskemét város földesurát, Koháry Istvánt is nyugtalanították a felkelőkről szóló hírek, úgy látszik, a városban tartózkodó megbízottja, Bajtai István nem tájékoztatta kellően, ezért a várost kereste meg augusztus 1-én kelt levelével, hogy közölje vele, hogy mit tud a kuruc mozgalomról/

1 Közben már elhangzott a naményi pátens, melyben Rákóczi fegyverbe szólítja a nemességet. Debrecen városa is Rákóczi pártjára állt. Budán és Szegeden már komolyra fordították a dolgot. A szegedi várparancsnok, Glóbitz ezredes élelmet követelt a három várostól,

42 mert Rákóczi már Szabolcs, Szatmár és Bihar megyéket a magáénak mondhatta. A kuruc csapatok már Csanád és Békés megyében is portyáztak. Elvágták Szegedet az élelmezés szempontjából szükséges területektől. Temes és Torontál megyék török kézen voltak, így csak a három város jöhetett egyelőre számításba. Ugyanabban az időben a budai komissió 17 000 forintot követelt a megyéből. Nehem tábornok ezredének 4271 forintot rögtön ki kellett fizetni. Petrovay László alispán sem rendelkezett ekkora összeggel. Megyeházi szállásán a katonai végrehajtás meglepte, így Oberagen Ferenc megyei végrehajtóval a községekbe indult, hogy a 17 000 forintot behajtsa.

43 Glóbitz szegedi parancsnok Kecskemétet nyomorgatta az élelemért. A tapasztalt katona tisztában volt azzal, hogy esetleg hosszabb ostromot is ki kell állnia Szegednek, míg a császár elegendő katonaságot küld a kuruc mozgalom letörésére. A kecskeméti tanács is értette a maga mesterségét. Az élelem elküldése helyett az ezredes ellen Pest megyénél panaszt tett. Petrovay alispán megtiltotta, hogy a városok Szegedre is szolgáltassanak, mert Budára kell szolgáltatniuk.

44 A tiszántúli események a megye embereit is megfélemlítették. Huszár János szolgabíró 1703. augusztus 18-án azt írja Kecskemétre és Nagykőrösre, hogy egy-egy szavahihető és utat jól ismerő embert küldjenek Pestre, hogy onnan Nagyvárad felé küldhesse őket. Rákócziról és Bercsényiről kíván velük híreket szereztetni.

45 Alighogy a két lovas Pestre ment, máris újabb rendelet érkezett a megyétől. Augusztus 21-én azt írja a szolgabíró a helységek bíráinak, hogy az útlevél nélkül járókat, kóborlókat, kémeket, Rákóczi és Bercsényi kiáltványával járókat fejvesztés terhe mellett fogassák el és a megyéhez kísértessék fel jó őrizet alatt. Ha hallanak a kiáltványok tartalmáról, annak hitelt ne adjanak. A császár gondviseléssel lesz a lecsillapításukra. A készen tartott lovas és fegyveres emberek szaporításáról és készenlétéről is intézkedik, mert kiküldött tisztek parancsnoklata alatt mennek oda, ahova szükségesnek tartják.

46 A megye augusztus 21-ére gyűlésre hívta a községek és városok képviselőit a teendők megbeszélése végett. Azoknak a községeknek a megjelenését különösen hangsúlyozta, kiknek a marhái Arad alatt odavesztek. A porció befizetését még mindig szorgalmazták.

47 A helyzet annyira bizonytalanná vált, hogy a pesti vásárt helyi biztonsági szerv védelmére nem merték bízni. Felrendelték a parasztvármegyét és a megye fegyvereseit az őrzésére. A nép arra magyarázta, hogy a kurucok kergetése végett rendelték föl, nem a vásár őrzése miatt.

48 A megye urai féltek Rákóczi kurucaitól. A nép viszont várta őket. A portyázó kuruc csapatok augusztus elején elérték a Tiszát. Jártak Kürtön is (ma Tiszakürt). Izgatásukra a nép agyonverte az uraság tiszttartóját. Amikor ennek az eseménynek a híre Kecskemétre érkezett, a városi tanács Koháry István kecskeméti tiszttartójának azt tanácsolta, hogy hasznosabb lenne a saját élete biztonsága céljából, ha eltávozik, míg a fejedelem katonái a városba nem érkeznek. Csak néhány hónapja tevékenykedett Kecskeméten, de ahhoz, eleget, hogy a nép agyonverje.

49 A budai kormányzótanács úgy rendelkezett augusztus 30-án, hogy Kecskemétet kötelezte a Tiszán innen és túl történt mozgalmak kikémlelésére és csalhatatlan jelentéstételre. Elrendelte, büntetés kilátásba helyezése mellett, hogy tegyen hetenként kétszer, de legalább egyszer a kémei által észleltekről részletes jelentést. E kötelességét elmulasztani ne merészelje. A budai császári tisztek belátták, hogy a mozgalom olyan gyorsan, oly elemi erővel terjed, hogy ellenállni nem tudnak. Bécstől hiába kérnek katonai segítséget, 75