Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

lett állnia, még a királyi oltalomlevél sem jelentett neki biztonságot.

15 A nemesi települőket egyik város sem fogadta tárt karokkal. Volt közöttük Kecskeméten, aki a pusztán húzta meg magát a bizonytalan világban és hosszas küzdelmébe került, míg a városba be tudott települni. Főleg azok a nemesek voltak veszedelmesek, akik valamilyen igazolható vagy vélt jog alapján a városok valamelyikének töredékrésznyi földesúri jogát is magáénak mondhatták (Sárköziek Kecskeméten, Gombaiak, Sigraiak Nagykőrösön). A német elleni gyűlölet gyökerei messze nyúlnak. Nemcsak a felszabadító háború zsaroló, fenyegető tisztjeitől a közkatonáig, hanem a hadbiztosok és a tábornokok, katonai végrehajtások vezetőjétől félt és gyűlölt a nép egyre jobban. A felsorolt számadatok alapján szinte hihetetlennek tetszik, hogyan tudott a 2500 lakost sem számláló Nagykőrös Merczy és Heister generálisoknak 1685 —86-ban 20 652 rajnai forintot kifizetni, 10 877 kenyeret kisütni, amelyet 2719 rh ft árban számítottak. Összesen 33 764 rh ft és 5 garast adott készpénzben, élelemben, borban. A megelőző 1684-es esztendőben a német tábor részére a Budát ostromlóknak a városban történt pihentetésével 45 161 rh ft-ot áldoztak. Ha arra gondolunk, hogy akkor egy ökör ára % 12—16 rh ft, egy katona alá való hátasló ára 24—26 rh ft volt, kitűnik az összeg nagysága. Reusing Henrik hadbiztos az agyonnyomorított városból, melynek lakói között sok jövevény földputriban lakott, kierőszakolt 12 906 rh ft-ot készpénzben, ökrök, kocsik száma, fuvar árában. A felszabadító háború 16 esztendeje csak Nagykőrösnek 138 890 rh forintba került. Nem csodálatos, ha a nagykőrösi ember az esti imáiba nem foglalta hálából Lipót császár nevét.

17 Nem mutat más képet, ha az ország más városának az iratai között nézegetünk, mert ott, ahol a hadakozás költségeit közvetlenül a népnek kellett viselnie, azonos körülmények között éltek. Ott a szegény népnek, de a gazdagnak is egyaránt teljes anyagi kifosztást kellett végigélnie. Ezen túl a testi szenvedéseket, kínzást, tömlöcölést, míg ezeket a hatalmas összegeket le nem számolta. Amikor már semmijük nem volt, akkor kölcsönt kellett szerezniük, amelyekért sokszor nagy utakat kellett megtenni. Előforult, hogy maga a hadbiztos kínált 3000 ft kölcsönt, melynek ellenében bort kért. (Kecskemétiek esete Weber hadbiztossal.)

18 A történetírás megrázó módon ecseteli a felszabadított Magyarország szomorú sorsát, melyet nehezített a sok kóborló és gazdátlan katona. Aki életében fegyverrel szolgált, az nem kívánt földet művelni, hanem semmi nélkül, kóborlásból élt. 1671. december 14-én 5000 végvári katonát eresztenek szélnek. Ettől az időtől gyakran olvasható kecskeméti szolgálati nyilvántartásban, hogy kurucot vittek Kőrösre, Izsákra.

19 Jönnek, mennek, pénzt, ételt, ruhát követelnek. Tehát a magyar köznép tartja őket, ha akarja, ha nem. Amikor már Thököly Imre állt az élükön, akkor sem változik a helyzet, mert akkor mint a törökök szövetségesei csapatostul jelennek meg a városokban, dobbal, zászlóval, min a korabeli kecskeméti verselő főjegyző feljegyezte. „Étellel, abrakkal megelégedének, bíróra borért sokat üvöltenek, de száraz gégével Kőrösre ménének."

20 A helyzetet a felszabadító háború vége még súlyosbította, mert a magyar végvári katonaságot nemhogy a császári hadsereg átvette volna, hanem 1699-ben az összesét szélnek eresztette. Ezek is gazdátlanná váltak. Nem változtatott a helyzeten, hogy 1702-ben magyar ezredeket alakítottak, de ezekbe nem az elbocsátott végváriakat toborozták, vagy csak egy részüket. Ezek szaporították a bujdosó kurucok számát. A magyar várak egy részét 1701-ben leromboltatták, többek között Egert, Szolnokot, Hatvant. Szeged és Buda maradt sértetlen. Az ország török" által el nem foglalt részén már az elégedetlenség elég gyak39