Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
ran felütötte a fejét, fegyveres felkelések is elég gyakran előfordultak. Attól függetlenül, hogy az főúri összeesküvés formájában mutatkozott, vagy a köznép a terhei miatt lázongott, mert a létfeltételeit látta veszélyeztetve. Történelmünknek nem tartozik dicsőséges lapjaira, de megemlékezik erről az általános történelem is, hogy a magyar honvédelem odasüllyedt, hogy a végvárak katonája rablásból, fosztogatásból tartotta fenn magát. Képzetlen, és a rangot az viselte közöttük, aki több bort tudott meginni, kegyetlenségben és bátorságban kitűnt. A saját honfitársait fosztogatta akkor is, ha a hódoltsági területen magyar testvéreit ölte, rabolta, vagyonát pusztította. A parancsnokai nem voltak különbek. Balassa Imre szécsényi kapitány rabolni küldte az Alföldre katonáit és megfelezte velük a zsákmányt. 21 Inárcspusztáról a Nagykőrösön lakó Farkas Mihály és Farkas Ferenc 163 öreg marháját hajtotta el. Még a megyei embereket sem fogadta, amikor nála ebben az ügyben megjelentek. 22 Nem egyedüli tette volt, nem is egyedüli főúrként emelhető ki, aki hasonló cselekményeket követett el. Nem lehet tehát lezártnak tekinteni azt az eseménysorozatot, mely a 150 év alatt zajlott az országban. Az okok nem szűnnek meg, melyek azokat felidézték, vagy különféleképpen alakítva az események kényszerítő következményeitől, de szakadatlan nyugtalanságot keltettek. A szultánok világbirodalmának ezt a végvidékét nem a török fegyverek tették majdnem lakatlanná. A gazzal benőtt faluhelyek és rommá vált templomfalak jelezték, hogy ott valaha virágzó emberi élet folyt, hogy a három város szigetként maradt a Duna—Tisza között óriási pusztaterületen, melyet úgy hasznosított, ahogy erejéből tellett, vagy a körülmények megengedték. Nem hiábavaló betekinteni a számadáskönyvekbe és a ránk maradt összeírásokba, hogy milyen vagyoni erővel rendelkeztek a városok az 1680-as évek első harmadában: 23 Kecskeméten Adózók száma Marhaszám Derekadó Portaszám 1682-ben 1683-ban 1060 1196 27 456 30 145 5363 6368 190 Thököly Imre fejedelem részére is fizettek adó címén 1682. évben 460 rh ft-ot. 24 Ebben az időben Magyarország már négy részre szakadt. Felső-Magyarországon Thököly Imre gyakorolta a fő hatalmat. A marhaszám azt jelentette, hogy a kecskeméti népnek 27 456 marha értékű vagyonát vették adóalapul. A marhaállomány meghaladta a 30 000-et. A birka a 30—40 000-et. Hiszen Alpártól Alsónémediig, dél felé Kőröstől Dorozsmáig járták kecskeméti gazdák jószágai a pusztákat. A nyilvántartott marhaszámok nem fedik a valóságot, mert eskü alatt mondták be az adózók a vagyonukat, nem helyszínen számolták meg az adókivetők. Csak a másodfű és harmadfű jószágot írták be. A sertéseknél az anyaállatokat vették számba, a birkáknak is külön számolási módjuk volt. Nagykőrösön az adózók száma 619, a marhák száma 5955. A családfők közül 563-nak 20-nál kevesebb marha értékű vagyona volt, 56-nak 20-nál több. Ennek az 56 családfőnek 1129 marha értékű vagyonát vették nyilvántartásba. 25 Cegléd esetében, mivel a város számadási iratai ebből az időből hiányoznak, adatok nem említhetők. Ha az említett adatokat összehasonlítjuk az 1699-es és az 1703-as adatokkal, óriási különbségek mutatkoznak. 26 70
