Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

mazik a neve. A ház, a szőlő, az akol, szabad adásvétel tárgya. Ezt még II. Szu­lejmán rendelete biztosította, és a 150 éves gyakorlatot szokásjoggá alakította. A hódoltság idején nemes és nem nemes közötti különbséget a szolgáltatások és adózás tekintetében nem tettek. Ezt az állapotot sikerült továbbra is fenn­tartani, mert a földesurakat a fölszabadulás után fegyverváltság megfizetésére kötelezték. Még a Keglevich család is kénytelen volt a jogot záloggal megter­helni. Nagykőrös város tehát zálogjogon is bírta a földesúri részjogokat. így job­bágytelkekre sem Kecskemét, sem Nagykőrös határát nem osztották. Cegléd határa viszont jobbágy telkekre oszlott, az uradalom tiszttartója is bent lakott a városban. Oka az lehet, hogy egyetlen földesuruk, a Pozsonyban élő óbudai apácák voltak, míg a másik két városnál sok földesúr szerepelt szer­teágazó rokonsággal. Ceglédre nemesurak nem is települtek emiatt, mert Cegléd számukra nem jelentett korlátlan lehetőséget, mint a másik két város. A nemesség törekvése azért is visszásságot okozott, mert a földesuraknak a város határhasználatáért földesúri adót kellett fizetni. A természetbeni, pénz­beni, szolgálatbani járandóságot pénzzel váltották meg. A közmunkát a város népe nem a földesuraknak, hanem a városnak teljesítette. Katonaság és a me­gye részére teljesítendő fuvarokra is a városi tanács rendelte ki a soron követ­kező gazdát vagy zsellért. A jobbágy és zsellér elnevezést nem is használták, csak a megye és az urak részéről. A köznép magát „szegénység"-nek nevezte. Mivel a szabad adásvétel lehetővé tette, hogy a helybeli armalisták gazdagabb rétege újabb szőlő- és kertterületeket vehessen meg, és gazdasági erejét növelhesse. A város szorult helyzetében ezektől vett föl kölcsönöket nagy kamatra, mi ennek a nemesi ré­tegnek önző kapzsiságát és magabiztosságát növelte, később megszerezte a vá­ros vezetőségében a tanácsnoki helyeket. Nagy segítséget élveztek a nemesi megyétől. Megkezdődött az ádáz küzdelem előbb a nemesség és tanács között, majd amikor a nemesség hatalomba jutott, a szegénység és tanács között, mely­nek csak 1848 vetett véget. A három város nem csak három lakott hely volt. Bizonyos kiváltságokat élvezett már Mohács előtti királyaink alatt is, a török szultán fősége idején ezt a másik úr, a magyar király sem vonta meg, sőt a felszabadítás után meg is erősítette azokat. Piacot, vásárt tarthattak, kiváltságos mezővárosi cím is meg­illette őket. Címereik fölött viselték az ötágú nemesi koronát. Bérlemény for­májában 6—7 ezer négyzetkilométer föld is gazdasági érdekterületükhöz tarto­zott, melyből a törzsterület 800—1000 négyzetkilométer. A szinte vármegye nagyságú terület nagy részét bérfizetés ellenében használták. A 800—1000 km 2­nyi területet földesúri adó ellenében sajátjukként birtokolták. Cegléd esetében földesuraságuk tiszttartója helyben lakott, ki jobbágyszolgáltatásra kötelezte őket. 12 A város mint közösség a másik kettővel egyenlő, de gazdálkodási tere sokkal korlátozottabb maradt. Míg a középkorban Kecskemét és Cegléd viszonylatában Kőrös volt a kisebb népességű, a felszabadító háború után Cegléd lakosságának létszáma a legkisebb. Csak a város főbb útvonalai népesültek be. Kecskemét adójához mérten Kőrös annak a felét, Cegléd Kőrösének a felét fizette. Néhány számadatot érdemes tekintetbe venni a mondottak igazolására. Az adófizető családok száma a következő: 13 67

Next

/
Thumbnails
Contents