Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

A városokban 1700-ban már némi építkezés is elkezdődött, így Kecskemét és Kőrös város toronyórát is vett, iskolát, mészárszéket épített, javították épületeiket.

11 Valószínű, hogy a falvak visszatelepült népe újból építkezéshez kezdett. A városok népe is rendbe hozta az elavult épületeit. Attól azonban nagyon messze álltak, hogy a társadalmi helyzetnek és rangnak megfelelő vagyonfitogtató építkezést kezdjenek. A közbiztonság elég gyengén állt, hiába járták a hadnagyok a legényeikkel (parasztvármegye) a pusztákat, kifogni nem tudták teljesen a tolvajokat. Előfordult, hogy valamely cégéres rabló elfogására vagy kergetésére a helység valamennyi lovasát felültették. A letűnt évszázadok kényszerű igénytelenséget fejlesztettek ki. Sem öltözetében, sem külsejében nem különbözött a gazdag ember a többi adófizetőitől, sőt cselédeitől sem, kiknek a ruháit maga vette természetbeni járandóság címén, vagy csináltatta a helyi mestereknél. A puritán hit is megkövetelte a puritán életmódot. Még a későbbi évtizedekben a cselédek cifrálkodását sem nézték jó szemmel. Buda elfoglalása után a két város, Kecskemét és Kőrös armális parasztnemessége kérte Pest megyétől, hogy a közterhek alól mentesítse, és a nemesi kiváltságot biztosítsa részükre, hogy a parasztbíró és paraszttanács fölötte ne bíráskodjon, neki ne parancsolhasson. A nemesi kiváltságok kívánását a fokozott meggazdagodás, a közterhek paraszti adófizetők vállára helyezése és a kereskedésben kiváltságok, a révek, vámok nem fizetése, a pusztákon jószágainak ingyen legeltetése ösztönözte. A vele járó előnyök igen, de a kötelezettségek nem sarkallták őket. Ehhez járult a nemességhez tartozásának büszke öntudata. A két városban birtokos nemes, ki címmel birtokot is kapott, csak a török hódoltság alatt bemenekült vagy idejött nemesek, a többség helybeli meggazdagodott paraszt, ki pénzen vette a nemességét azért, hogy az említett kiváltságokat élvezhesse. A tanács már ebben a nehéz, a város életét is veszéllyel fenyegető háborús esztendőben, amikor minden kézre, minden igára, minden szem terményre óriási szükség volt, szembetalálkozott azokkal, akik a legvagyonosabbak voltak, a város határában a legtöbb marhát tartották, jelentős tőkepénzt gyűjtöttek, a puszták művelt területéből és szőlőkből tekintélyes részt használtak. Közülük sokan egyedül vagy többedmagukkal egész pusztát önállóan béreltek. Tehát éppen azok akarták magukat kivonni a közterhek alól, akik legtehetősebbek voltak. Alighogy a török kihúzta a lábát a Duna—Tisza közéről, jelentkeztek a földesurak az elmaradt földesúri járandóságokért, a váci püspök az elmaradt püspöki dézsmáért. Kecskemét esetében a földesúr robotot is követelt, meszsze északkeleten folyt építkezéséhez fenyegetések kíséretében. Koháry földesúr Kecskemétre megbízottat küldött, hogy ügyeit elősegítse, ki olyan magatartást tanúsított, hogy a nép gyűlölete miatti következményektől félve 1703^ban eltanácsolták, nehogy életébe kerüljön a Kecskeméten való tartózkodás, mint az a kürtieknél történt. A gr. Forgách család Nagykőrösre küldött embere útján már jobbágyaik összeírásán fáradozott. A városok ellenállása és az, hogy fegyverváltság fizetése miatt kölcsönöket kellett a jobbágyoktól felvenni, mert akkora pénz felett nem rendelkeztek, támadásuk hevességét csökkentette. A városok határai jobbágy telkekre nem voltak osztva, legalábbis a török hódoltság alatti adatokból ki nem tűnik. A földet mindenki szabadon használta. A város azokat a földeket, melyeket nem használtak, vagy kihalt az a család, amelyik művelte, vagy munkaképtelenné lett, másnak adta. Eszerint városadománya kertet és pénzen vett kertet említenek az írott források. A kert szántóföld, melyet árokkal vagy sövénnyel kerítettek, innen szár66