Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

egyenletes sötétszürke felületű darabok tartoznak. Viszonylag vastag falúak, a vastag (1,2 cm) perem kissé ferdén vágott és befelé lekerekített. Az oldalhoszszúság 20—22 cm körül lehetett. A sarok össze nem érő csúcsos kialakítású. A következő csoportba barnásszürke, rétegekre szétváló, rossz anyagú, redukált égetésű, sötétszürke felületű, vékonyabb falú darabok tartoznak. A perem ezeknél is ferdén levágott, kissé kifelé hajtott. A sarokkiképzés az előzővel egyezik, az oldalhosszúság 22 cm. Valószínűleg idetartozik egy vályús, téglalap alakú szem alsó része is. Rövidebbik oldala 10,6 om, belső mérete 3,3 cm. Az utolsó, ötödik csoportot néhány sárgásfehér, igen finom anyagú, fehér felületű, nem redukált égetésű töredék képezi. Vékony pereme befelé ferdén vágott, kissé kifelé nyomott. Falvastagság 0,5 cm, peremvastagság 0,7 cm, oldalhossza 22 cm. Az utóbbi csoportokhoz hasonló, vékonyabb falú, kevésbé meredek oldalú, ferdén vágott, gyakran befelé hajtott kályhaszemek a sümegi, egri, csókakői és az esztergomi várból ismertek.

98 A kutatás ezeket általában a XVI. század második felére és főleg a XVII. századra helyezi. Darabjaink egy része közelebb áll a XV. sz.-i típusokhoz, így valószínűleg inkább a XVI. század közepére helyezhetők. A mérhető darabok alapján kályhaszemeink nagyjából azonos méretűek voltak. A felsorolt eltérések alapján azonban mégis arra kell gondolnunk, hogy az egyes csoportokhoz tartozó kályhaalkatrészek más-más időben vagy műhelyben készültek. Az azonos méret csak arra utal, hogy egy nagyobb területi egységen belül — jelen esetben Buda környékén — ezt a tömegárut azonos méretben készítették a fazekasok. Erre már csak a kályhák gyakori javítása, átrakása miatt is szükség volt. Összefoglalás Áttekintve a rendelkezésünkre álló forrásanyagot, kísérletet teszünk a vár történetének felvázolására, egykori formájának és a benne folyt életnek a rekonstruálására. Teljességre természetesen nem törekedhetünk, hiszen egyrészt számolnunk kell további írott adatok felbukkanásával, melyek vagy közvetlenül a várra, vagy pedig a környék birtoktörténetére vonatkoznak és feltevéseinket megcáfolhatják. Másrészt tudatában vagyunk annak, hogy a fennálló épületmaradványok vizsgálata és egy tereprendező munka eredményei nem pótolhatják a vár teljes régészeti feltárását. A jelenlegi ismereteink összefoglalása azonban alap lehet Csővár későbbi kutatóinak, valamint adatokat szolgáltathat a történeti, építészeti és művészettörténeti kutatás számára. A várra vonatkozó közvetlen történeti adataink igen késeiek, és nem adnak felvilágosítást sem építési idejére, sem pedig építtetőjére. A közvetlenül a várra vonatkozó első oklevelek adatait összevetve a környék birtoklástörténetével, mégis kirajzolódik előttünk egy valószínűnek tartható kép. Az írott adatokat szembesítve az igen szerény régészeti adatokkal (IV. Béla ezüstdénárja és egy XIII. század végi edénytöredék) arra kell gondolnunk, hogy a többi, hasonlóan magas hegyekre emelt nógrádi várhoz (Buják, Szanda, Hollókő, Drégely, Salgó, Baglyaskő, Ecseg stb.) hasonlóan Csővár is a tatárjárást követő évtizedek nagy várépítő hulláma során épült. Bár a korabeli várak formájára vonatkozó eddigi megállapítások elegendő bizonyító anyag hiányában nem tekinthetők szilárd alapnak, abban azonban 51