Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár
megegyeznek, hogy a magas, természettől jól védett, utaktól azonban gyakran messze eső hegycsúcsokra főként ebben az időszakban építettek várakat, amikor „a hangsúly még a terep kiválasztásán és nem a lakhatóságon volt". 90 Csővár építtetői és első két évszázadában birtokosai — a rendelkezésünkre álló adatok alapján — a Csői—Nézsai rokonság tagjai lehettek. A két rokon család feltűnése idején ugyan már alig éri el a középnemesi szintet — a Csői családból csupán egyetlen megyei tisztségviselőt ismerünk, azt is a XV. sz. végéről —, azonban már nem tudjuk róluk, hogy vajon egy ősi nemzetség elszegényedett tagjai — mint erre Pest és Nógrád megyékben számtalan példa van 100 —, vagy pedig — és ez valószínűbb — várjobbágyi, esetleg szerviensi eredetűek. A Csőiek és a Nézsaiak kezdettől közösen birtokolhatták a várat, mint ahogy ez több birtokuk esetében kimutatható. így talán Nézsai Lászlóval való kapcsolatai révén jutott 1459-ben a huszitákkal szövetkező Reichel Sébold a várba. így érthető az is, hogy 14604эап Csői Miklós tűnik fel a vár uraként. Valószínű, hogy a Csőiek éppen az 1460. évi hatalmaskodást követően veszítették el a várhoz való jogukat, és azt ezután, kihalásukig a Nézsaiak bírták. Kétségtelen, hogy — mint ezt Fügedi Erik legújabb munkáiban hangsúlyozza — egy vár felépítése és fenntartása jelentős anyagi terhet jelentett. Az ismert birtokok — Nézsa, Keszeg, Űjfalu, Garlan, Cső, Sikár falvak, valamint Rád, Ácsa, Zsidó, Battyán, Zewld és Duka része, bár ezeket nem egyidőben bírták — azonban mindezt bizonyára fedezni tudták. Fügedi szerint a vár körüli nagybirtok megléte önmagában egyébként sem volt elegendő a vár felépítéséhez, ehhez más források is kellettek. S bár hangsúlyozza, hogy a XIII. század új típusú várait főként a király és a főurak emelték, elismeri, hogy IV. Béla életében is több jelentéktelen nemzetség vagy egyén is épít várat (Tátika, Hricsó, Kosztel, Oszterc), vagy Csobánc építtetői között is találunk várjobbágyokat. 101 Feltételezésünk ellen csak az szól, hogy az említett birtokok sohasem szerepelnek úgy, mint Csővár tartozékai. Hogy ennek ellenére mégis a várhoz tartozónak tekintettek több birtokot, arra Ácsa és Nézsa XVII. sz.-i birtoklástörténete a jó példa. Végül nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy az elszegényedő családok XV. sz.-i birtokviszonyait nem vetíthetjük vissza a korábbi századokra. Hogy miért hallgatnak a források majd két évszázadig a várról, arra két magyarázat is lehetséges: egyrészt a forrásanyag pusztulása, amely természetesen nem csak Csővárra jellemző egyedi eset, másrészt az, hogy mint egy elég jelentéktelen család egyetlen vára, nem került országos események középpontjába, nem képezte csere, vita, hatalmaskodás, tehát írásba foglalandó „jogi eset" tárgyát. 102 Mihelyt azonban birtokosai a várat mások elleni támadásra használják fel, rögtön feltűnik az oklevelekben. Természetesen azt is feltételezhetnénk, hogy a várat a király, a váci püspök vagy pedig más főúr építtette és tőlük került köznemesi kézre. A második esetet már eleve kizárhatjuk, hisz nehezen képzelhető el, hogy a székhelyéhez ilyen közel eső, sőt birtokaitól körülvett várat a püspök idegen kézre engedett volna. A királyi vagy főúri építést a birtoktörténeti adatok miatt tartjuk valószínűtlennek. A XIV— XV. sz.-i, királyi kézben levő várakról, épp funkciójuk miatt egyébként is sok adatunk van. 103 Csővár tehát a XIII. században létrejött új erődítménytípust képviseli, melynek ismérveit Fügedi Erik tárta fel. A várat a körülötte kialakult uradalom jobbágyainak járadékából tartották fenn, amely mint a földesúr központja, lakhelye és értékeinek őrzője, urának hatalmát szolgálja befelé — a jobbágyok 52