Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”

szolgabírónak kollektív, zenés meghívása a bálba, mely meghívásra a céh magával viszi társulati attribútumát, a céhládát. A bálteremhez megérkezve a férfiak bevonultak, míg a négy vőfély visszavitte az elnök házához a ládát. Míg a vőfélyek visszaérkeztek a bálterembe, a zenekar játszott. A vőfélyek megérkezése után az elnök engedélyt adott a táncra, mire a vőfélyek behozták a többi lánnyal kint az ajtó előtt várakozó koszorúslányokat, a legények pedig kiszemelt táncosukat. A négy vőfély—koszorúslány pár nyitótáncként csárdást táncolt, ezt követően kezdetét vette a bál, ahol ismeretlen volt a lekérés. A ládakísérést követő tánc kb. délután 3 órától este 7 óráig tartott, azon minden céhtag részt vehetett, mondhatnánk úgy is, hogy zártkörű rendezvény volt, s így nem is szedtek belépődíjat. 7 órakor leállt a zene, mindenki elment vacsorázni, az igazi bál este, vacsora után kezdődött. Vőfélymirtusz. Ltsz. : 65.80.1. M. 10 cm A bálnak ez a része nyilvános volt, itt már belépődíjat szedtek. A belépő összegét csak ritkán említik a jegyzőkönyvek, legfeljebb a báli bevételeket. Az 1930-as években 80 filléres belépődíjat 1939-ben 1 pengőben állapították meg, mert „a korábbi 13 pengős báli engedélyt 28 pengőre emelte a hatóság". 1941ben újra 1,5 pengőre emelték a belépőjegy árát. A bálnak különösebb szertartása nem volt, szinte semmiben sem különbözött a paraszti táncos összejövetelektől. Az egyvégtében folyó táncot éjfélkor szakították meg, amikor asztalokat hordtak a táncterembe az „éjfélizéshez". Asztalhoz azonban csak párok ülhettek, a kísérő mamák a terem szélében elhelyezett padokon várták az éjfélizés végét. A bálozó legény a leány anyját is megvendégelte, de nem az asztalnál, hanem ételt küldött az alkalmi felszolgáló2186