Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”
elejére visszaemlékező adatközlők is csak egyszerű prózai szöveget említenek. 22 A vőfélyek hagyományos öltözetben hívogattak. Bal mellükön mirtuszcsokor, hosszú fehér szalaggal, kalapjukon hajlított rozmaringág, egyik kezükben hagyományos vőfélypálca, másik kezükben almába szúrt rozmaringág, előttük fél lábszárig érő, fehér hímzett kötény. A fehér kötényben induló vőfély a kiszemelt lányos háznál, akit nyoszolyó- vagy koszorúslánynak hívott meg, rojtos selyemkendőt kapott, mely kendőt a fehér kötény elé kötötték. A továbbiakban így folytatta útját. Hívogatása során minden házban leültették, megkínálták borral — így aztán a reggel induló vőfély estefelé már virágos kedvvel, de akadozó nyelvvel mondta a meghívó szövegét. A bál napján a céhtagság részt vett a délelőtti oltárkerüléses misén, ahol a négy vőfély tartotta a gyertyákat. Mise után az elnök házához mentek a vőfélyek, ahol a koszorúslányok leoldották a kötényként használt rojtos selyemkendőket a vőfélyek derekáról, s ezekkel a kendőkkel, valamint szalagokkal és rozmaringágakkal díszítették az asztalra állított céhládát. Ezt követően hazamentek ebédelni, majd ebéd után a ládakísérésben részt vevő tagok gyülekeztek az elnök házánál. A vőfélyeket és a koszorúslányokat az elnök és felesége fogadta a tisztaszobában, ahol az asztalon ott állt a feldíszített láda. A rövid elnöki köszöntő után két vőfély a feldíszített ládát az udvarra vitte a várakozók elé, ahol magasba emelve tartották mindaddig, amíg az elnök elmondta 8—10 perces köszöntőjét. A köszöntő után elindult a ládakísérő menet, melynek útja először a plébániához vezetett. Üdvözölték a plébánost, aki a tisztelgést az ablakban fogadta, majd előadták jövetelük célját, meghívták a plébánost a bálba. A kölcsönös jókívánságok után a jegyző, illetve a főszolgabíró házához vonult a ládakísérő menet, ahol hasonló formában zajlott le a meghívás. A jegyzőtől vagy a főszolgabírótól a bálterembe vezetett az út. A menetben, hasonlóan a temetési kivonuláshoz, csak a férfiak vehettek részt; a nők a felvonulásnak csak nézői vagy esetleg tisztes távolságból kísérői lehettek. A menet élén két vőfély magasra emelve vitte a céhládát, a másik két vőfély követte őket. A vőfélyeket az elnök, a legények, majd a tagság, végül pedig a zenekar követte. A zenekar a felvonulás idején általában csárdást, de keringőt, polkát, sőt a harmincas években tangót és foxtrottot is játszott, s a zene mellett a menetben kézről kézre járó borosüveg is fokozta a jókedvet. Az első két vőfély a ládát menet közben hátra adta, s hamarosan már a legények emelték magasba. Ekkor a ládától megszabadult vőfélyek a zene ritmusára táncolva vezették a menetet. Táncuk többnyire improvizatív, bár több adatközlő említette a „németes" és „lépős" figurát. A figura azonban végtelenül egyszerű; élővé, valódi tánccá csakis a jókedvű táncos egyéni formálása tehette. A „németes" tulajdonképpen átlós, X alakzatot rajzoló lépésforma, melyet a négyütemű csárdás ritmusára egész és felező ritmust lépve tetszés szerint variáltak. A „lépős" alkalmával két-két vőfély egymással szembeállt és a zene négyes, de még inkább a keringő háromnegyedes ütemére 1—3, illetve 1—2 ritmus arányban előre-, illetve hátrahaladó mozgást végeztek, miközben az első hangsúlyos ritmusra párosan vagy mind a négyen egyszerre összeverték a vőfélypálcákat. Ez az előre-hátra mozgás, a vőfélypálcák kardhoz hasonló tartása és összeverése vívómozdulatokká kerekedett. A vőfélyek táncos hangulatát átvették a legények is — így táncolták, zenélték végig a falut. Az egész ládakísérés tulajdonképpen nem egyéb, mint a plébánosnak, jegyzőnek, illetve a fő285
