Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

1844-ben új határozatot hoznak, mivel mesterek és legények az elsüllyedt malom felmerítésétől magukat elvonják. Malom elsüllyedésénél munkálkodó legénységnek jutalom fejében a malomtulajdonos 12 váltóforintot fizet. Meg nem jelenés esetén viszont 2 váltóforintra büntetik mindkét felet: mestert és legényt egyaránt. Flórencz József öreg molnár segéd életének nagy élménye fűződik egy elsüllyedő malomhajó megmentéséhez. A II. világháború előtt már csak egyedül a 7. sz. Hevér-malom őrölt a Dunán. A kereset megcsappant, azért otthagyta mesterségét, és elment Pestre a pamutiparba dolgozni, hogy nagy családjának megkeresse a napi kenyeret. Továbbra is a Hevér-házban lakott. A malomban egy öreg segéd őrölt éppen egy kocsira való búzát Babka János ősagárdi gazdának, amikor nagy vihar támadt. Éjszaka 11 óra felé mulatságból hazatérő fiatalok hallották meg, amint segítségért kiáltanak a süllyedő malomból. Sietve fölkeltették a közelben lakó Flórenczot, aki a parton talált egy ladikot, feltolta a református templom fölé, „bevédlizte", s látta, hogy a malomhajó megdőlt, a völgyhajó teljesen elbukva, még az orra sem látszott ki. A kerék és malom ferdén felbillenve, oly magasan, hogy a ladik láncát alig bírta bedobni a fakapocsba. Bent a falusi ember kétségbeesve könyörgött neki, vigye ki, nem bánja, ha mindene ottpusztul, de ő megnyugtatta. A segéddel együtt hozzáfogtak a vízmeréshez, nehogy a nagy hajó is elbukjon. A gazda meg fűtött odafenn a kisszobában, mert nagyon hideg volt. Néha-néha felmentek melegedni. Ügy reggel négy óra felé hallják, hogy jön a révátkelés Vác nevű motorosa. Éjjel ugyanis a másik molnársegéd, Kurdi Sándor és háziasszonyuk a polgármesterhez fordultak segítségért, akinek intézkedésére jött a motoros menteni a malomban rekedteket. A falusi embert kihozták, de Flórencz nem akarta elhagyni a malmot. Reggelre a honvédlaktanyából hoztak hatalmas drótkötelet. Egyik végét kikötötték a parti fához, a másikat Flórencz átvetette az első kötőgerendán, rácsavarta a másodikra és megkötötte a „gerendőn". A fegyháztól kértek egy nagyon nagy ladikot és segítséget hozva lánccal emelték a völgyhajót, amennyire lehetett. Ekkor Flórencz vasfűrésszel a víz alatti horgonyláncot átvágta, így a malom elindult, de a nagy kötélre fogva szépen „kiborult" a partra, így sikerült megmenteni az elsüllyedéstől. Teleltetés Télen hajómalom nem maradhatott a Dunán, mert a jég összeroppantotta volna, öreg segédek emlegették, hogy Kamara János molnármester, bármilyen idő is mutatkozott, András napján (november 30.) malmát kikötötte, telelőbe vitte. Telelő a malomsorok melletti Duna-parton volt. Legnagyobb a Therezianum (mai fegyház) fölött, kisebb a rév körül, ismét több malomnak adott helyet a ferences templom alatti part. 1851-ben tervbe veszik a Kőhídi-sziget elzárását, mellyel telelőhelyet létesítenének. Négy év múlva sem jutnak előbbre a tervezésnél, még azt sem tudják eldönteni, hogy földtöltéssel zárják-e el, vagy csupán bakokkal. Az érdekelt mesterek bizonyos összeget felajánlanak a szükséges költségek fedezésére. A javasolt terv 17 évi vajúdás után nem valósult meg, valószínűleg az uraság miatt, ezért „az oly vérmes reménnyel megígért szigeteizárási ügynek óhajtott eredményét várni aligha lehetett", s a pénzt felosztva viszszaadják a befizetőknek. A teleltetés előkészítése az alábbi módon történt: A hajómalmot kivontatták 50—60 cm-es vízbe, orrával a part felé. A kerekekről a lapátok leszerelésé255