Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

dást, veszekedést okoz az őrlés elosztása, mivel kevés egy-egyre, azt is a másik elorozza. 1851-ben a városi tanács sorosztó helyet jelöl ki Meszes József házánál, s sorosztó legényre bízzák a feladatot. Később ismét úgy játszották ki egyesek a sorosztást, hogy már a vámosokkal összejátszottak, s azok cédulát osztva megbízottaikhoz irányították az őrletőt. 1862-ben díjazott sorosztót alkalmaztak, malmonként 1 véka rozsot, búzát kapott. A Kőhídnál kezdte az arányos elosztást, mely mindennap reggel 4 órától este 10 óráig tartott. A vámosokhoz kijáró mestert 2 ft, legényt 1 ft-ra büntették. Búza váró helynek pedig 1863ban kijelölték a kőhídi révet, Veresház és Barátok terét. Kurdi Sándor öreg molnársegéd elbeszélése szerint, amikor a falusi gazda megérkezett az őrölnivalóval, a molnárok egy zsákot kikötöttek, megnézték a búzát, foggal megharapták, hogy elég kemény-e. A gabonát a partról a hajómalomhoz ladikkal szállították. Ott kikötve, a víz sodra odaszorította a ladikot a malomhoz. Az „öregajtónál" szedték fel a zsákokat. Egyik húzta fel kapocscsal, másik adogatta, a harmadik pedig kiskocsival tologatta a sarokba. Ezt neJégtörő bakok a füzesben. Felvétel készült 1902. (Vak Bottyán Múzeum, Vác) vezték áztatósaroknak. Bográcsban merítettek vizet a Dunából, egyikük locsolta, másik lapáttal átforgatta kétszer-háromszor úgy, ahogy kívánta. Néhány óráig hagyták beáztatva. Vizet azért kellett hozzá adni, mert ha szárazon őrlik, akkor vörös marad a liszt, belemegy a búza héja is. Ha véletlenül üszkös búzát hoztak, azt megmosták előtte a Duna-parton szitában, s ponyván szárítgatták. 251