Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Vámolás és azzal történt visszaélések Őrlést követte a vámolás. Vácon a hatóság számtalanszor igyekezett meggátolni, hogy a molnárok jogtalan haszonra tegyenek szert vámcsalással. Az őrölt gabonáért a termelő vámot fizetett természetben. A korpától különválasztott, szitált, ún. pitlis lisztért külön pitlispénzt kellett fizetni. Püspök-Vác hatósága 1761-ben szigorúan elrendeli, hogy a törvényesnél nagyobb vámot tilos venni. 80 A molnárok mérésének ellenőrzésére 1790-ben az új bíró mázsaház létesítését szeretné megvalósítani. 1802-ben két város tanácsa tárgyalja a javaslatot, s róla az úriszék elé terjeszti véleményét. Megoldhatatlannak tartja több indokra hivatkozva. A mázsaház felállítása jó lenne és példa nélküli az országban. Felsorolják megoldásának nehézségeit. Az őrlésnél a mázsálónak éjjel-nappal ott kellene lenni, de a molnárnak is. Az őrletőnek időveszteséget jelentene a mázsálásra várakozás. Ujabb kijátszás lenne annak megkerülése. Mázsaházat kellene építeni, de miből és hová? Ki végezné a munkát, melynek kiadásai a mázsáltatókat terhelnék? Végül is lehetetlennek tartják a megoldását. (Később a kiskunlacházi tanács bevezette a mázsálást, mivel ott is csaltak a molnárok. A városház előtt állították fel a mázsát, s mindenkinek azt kellett használnia. 81 ) Vácon a két tanács inkább azt javasolja, hogy a molnárok ezentúl ne harmados, hanem hetibéres legényeket tartsanak, ezzel megakadályozzák a szegény őrletőkön a csalást. A hamis mérés megszüntetésére pedig a molnárok mértékének gyakori megvizsgálását javasolják. Maradt még számtalan furfangos módja a vámcsalásnak. Ajther Károly, a város molnár legénye 1800-ban gyanús tetteiről vádoltatott, hogy kevesebb lisztet adott. 82 Heverek malmában Flórencz István molnársegéd elbeszélése szerint az alábbi módon vámoltak: a falusi gazda bevitt 10 zsák búzát, mind egyforma nagy, ún. „parasztzsákban". Egy zsák a malomé, 9 zsákot őröltek meg a gazdának. Aki nem hozott volna egyforma zsákot, annak 30 kg-os sajtárral mérték meg a gabonáját, s minden tizedik sajtár volt a vám. Ha „méricskével" vették ki a vámot, egy zsákból három járt a molnárnak. Molnárok kereskedelmi tevékenysége A váci molnárcéh megalakulása után Benkó József lisztkereskedőt tagjai sorába veszi. Később minden molnár foglalkozott liszteladással; vásárban, piacon árulták. A hatóság a XIX. század elején külön helyet jelölt ki számukra a városháza melletti szűk utcában, azonban ez nem tetszett nekik. Kérték, hogy régi helyükre térhessenek vissza. Megfizették az évi 10 ft helypénzt, s 1820-tól ismét a piactéren árultak. 1761-től a városi kapitány feladata időnként váratlanul ellenőrizni a hús-, kenyér- és lisztárusokat. A vármegye által kiadott árszabály kötelező rájuk. 1840-ben egy ilyen Árszabály közli a láng-, zsemlye-, dara-, barna-, kenyérlisztnek és korpának hivatalos árát. 83 A hatóság 1795-ben meginti a molnárokat, hogy jobb lisztet állítsanak elő, nehogy a helybeli pékek, lakosok és uraságok Budára és Pest molnáraira szoruljanak. 252
