Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

ez lehetett 40—50 kg-os. A másik ladikkal bevitték a nagyvasmacskát és a kismacskás ladikról kötélen leengedték úgy, hogy a kapája a földbe kerüljön, vigyázva arra, nehogy „bukfencet hajítson". Amikor érezhették, hogy biztosan feküdt a földön, a kötélnek egyik végét elengedték, így kifűzték a nagyvasmacska karikájából. A vasmacskához kötött nagylánc és kislánc végét a ladikra erősítették, s kimentek a malomért a partra. Nagyláncra akasztották a malomhajót, kisláncra pedig a völgyhajót. Alsó-felső karóra kötés Évente, őszi időszakban felvontatták a hajómalmokat sebesebb vízre, ún. őszi karóra. A XVIII—

XIX. században erre a munkára a céh külön rendelkezést hozott. A vontatásra kijelölt molnárlegényeket értesítették, s ha valamelyik nem jelent meg, 1 ft-ra büntették. Munkadíjuk 3 ft, egy kanna bor és egy keTelelőhely jégtörő bakokkal a Püspök-kert alatt. Felvétel készült 1912. (Vak Bottyán Múzeum, Vác) nyer volt. Amikor őszi karóról visszahozták régi helyére a malmot, akkor ennek díja 1 ft 50 dénár, egy kanna bor és egy kenyér. Az 1930-as években megtiltották az őszi vízen horgonyzási, azonban a váci molnárok kérésére utóbb a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Osztálya hozzájárult. Felső vízre vontatáshoz kis-váci gazdákat fogadtak hat ökörrel vagy nyolc lóval, de úgy is történt, hogy a fegyháztól 41 rabot kaptak és azok húzták, vontatták fel a malmot. 248