Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Ilyenkor 160 m-es, vastag kenderkötelet erősítettek a hajó egyik végére. Biztonságból előre elkészítettek tartalékul vasmacskát és láncot, ha törik vagy szakad valami, akkor azzal megfogják, hogy el ne vigye a malmot a víz. Malomrend a Dunán A váci hajómalmok kezdetben egy sort alkottak, majd ahogy szaporodtak, úgy alakult ki a második, harmadik, később a negyedik és ötödik sor, ahogy nevezték: malomrend. Mindegyikbe 7—8 malom tartozott. Tavaszi karóra a város közelében kötötték ki malmaikat. Az első és második sor a mai fegyház környékén, a Duna-karajon tanyázott, melynek lejárója az egykori Mészáros köz, mai Molnár utca. A harmadik sor a mostani rév, Ady Endre sétány alatti Duna-part, lejárója az akkori Híd (mai Bartók Béla) utca volt. A negyedik és ötödik sor az egykori Fehér Hajó vendéglő előtt, a püspöki rezidencia alatti szakasz. Ugyanezen helyek mellett a parton teleltek a hajómalmok. Az ötödik sor előbb vasmacskára kötve a ferences kolostor alatt horgonyzott, amikor az uraság engedelmével szaporodott a malomtulajdonosok száma. Ezek is igyekeztek hamarosan karóhoz jutni. 1835-ben a céhgyűlésen Tordai István bejelenti, hallotta, hogy némely mestertárs az uradalomtól új karókat nyerni kíván. A céh ekkor az uradalmat arra kéri, ne engedélyezze, mert káros lenne a céhnek és a hajózásnak is. Gyakran tapasztalható, amikor a kompok, heteshajók áteveznek, a szél a ferences kolostoron alul, egészen a szigetig szokta ezeket elsodorni, így ha útjukban lennének a malmok, lehetetlen volna a veszedelmet elkerülni. 1837-ben az egyik céhgyűlésen újból tiltakoznak az ellen, hogy négy malom karóhoz jusson, mert közel kerülne a harmadik sorhoz, ott akadályozná a kijárást. Ha pedig feljebb eresztik, a vidéki hajók útjába kerülnek. Kikötéskor vagy malomkiszakadáskor, de telelőknek is legnagyobb útjukban volnának. Indokolják még azzal, hogy milyen nehéz lenne az uradalmi fáshajóknak elindulni a ferenoes kolostor előtti zátony miatt, ha az új sor útjukat állja. Hiába tiltakoztak, ha az uradalmi földmérő kijelölte az új karók helyét. 1838-ban az uradalom tiszti ülése ugyanis azt a döntést hozta, hogy új karók * leveretésére engedélyt ad, mivel a vasmacskára kötött malmok a hajózásra veszedelmesek. A város tiltsa el a vasmacskára kötést ! őrlés Teleltetés után vízre vont hajómalmoknak mindig akad őrölnivalójuk, különösen ősszel. Ilyenkor nagyobb vízre felvontatták a malmokat felső karóra a Kompkötő-, Felső-^szigethez, Verőce felé. A városi hatóságnak ez nem nagyon tetszett, mert jobb szerette, ha a molnárok, malmok ellenőrzésre szem előtt voltak. Kénytelen azonban hozzájárulni, bár ad jó tanácsot arra, miként maradhatnának helyben a malmok. Természetesen a molnárok ezzel a tanáccsal nem élnek. 1802-ben, amikor az őröltetők elégedetlensége magas fokra hágott, azt a bizonyos gyűlést hívatta össze a két tanács és az uradalom, melyen a molnárok visszaélésein kívül foglalkoztak a helyváltoztató őrlés nehézségeivel. Erre a tanács véleménye az alábbi: „Helyes a molnárok állandóul közel a város alatt egy helyen szem előtt maradván, malmaikra nem másképpen." Mégsem ellenzik, hogy száraz időben, kivált ősszel, amikor az őrlés fölöttébb és olyannyira 249
