Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

megbünteti őket/'^ Kivizsgálás alkalmával azzal védekezik a céhmester, hogy tévedésből történt, a dékánok nem helyesen kézbesítették rendelkezéseit. II. József türelmi rendelete óta megszűnt a protestáns iparosok katolikus szertartásokra kényszerítése, ezért léphetett fel a prédikátor tiltakozással. A váci molnárcéhben több református vallású mester 1831-ben sérelmesnek tartotta, hogy a beszedett kántorpénzekből, a céhládából fedezték a katolikus szentmisékre fordított kiadásokat. Kérelemmel fordultak a városi tanácshoz, hogy a kántorpénzből rájuk eső hányadból ők is részesüljenek. Válaszul kapták: mivel misékre, processziókra nem mennek, azalatt otthon foglalatoskodhatnak, viszont a katolikusokat, ha elmaradnak az egyházi alkalmakról, megbüntetik, s az ilyen büntetések bevételéből a református mesterek szintén részesülnek. Ez a válasz sántított, nem is elégítette ki őket, azért nyolc év múlva megismétlik kérésüket. Az uradalmi prefektustól ugyanazt a választ kapják. Végül a városi tanács úgy dönt, hogy a katolikus mesterek és legények büntetéspénzéből kell elsősorban fedezni az egyházi kiadásokat, s amennyiben az nem lenne elég, akkor vehetnek ki a céhládából, de ugyanannyiból kell részesíteni a református mestereket. Az utolsó váci vízimalom a Duna közepén. A 7. sz. Hevér-malom. Felvétel: Ray Csaba, 1941. Másik sérelmük 1839-ben az volt, hogy nem az addigi szokás szerint választották a fő- és alcéhmestert. Ebben az időben mindkettő katolikus. A városi tanács ebben is visszaállítja a régi rendet. Harmadik kérésük azonban nem teljesült. Külön céhet kívántak létesíteni, amely kizárólag a kis-váciak református vallású társulata lett volna. Ehhez az uradalom nem járult hozzá, hivatkozva 229