Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
a céh artikulusaira és arra, hogy egy városban két céh azonos mesterségben nem lehet, annál kevésbé, mivel ezt létszámuk sem indokolja. 45 A mesterek és legények évente a négy kántorböjt alatt megtartott gyűlés előtt misén vettek részt. Amennyiben közülük valaki ezen nem jelent meg, mester 1 ft-ot, legény 50 dénár büntetést fizetett, ugyanez vonatkozott a körmenetekre. Évente Rókus napján, a városban dúló pestisjárvány megszűnésének emlékére a Rókus-kápolnához kivonult minden iparoscéh. A váci molnárok körmenetet tartottak feltámadáskor, űrnapján, annak oktaváján: búzaszenteléskor. Ilyen alkalmakkor a céh zászlaját legényeik vitték, s annak fáradságáért bort és kenyeret kaptak. Az első céhzászlóról már 1778-ban feljegyzést találunk, az újabb 1812-ben készült. A Püspök-templom (akkor a Fehérek temploma) oratóriumában tartották, őrzéséért a harangozónak 2 ft-ot adtak. Külön miséket mondattak védszentjeiknek, így 1778-ban Szt. János, Szt. Miklós dicsőségére egy-egy miséért fizetnek 1—1 ft-ot. összesen egy évben hat misét mondattak. Havas Antal céhmester panaszkodik 1838^ban, hogy nem járnak misére és temetésre. Újból megszabják a büntetés összegét: mester 5 váltóforintot, legény 2 ft 30 kr-t fizet váltóoédulában. A helytartótanács 1811-ben elrendeli: minden inas vasárnap délután lelki tanításon vegyen részt, s erről felszabadulásakor bizonyítványt kap. A céh szintén igyekezett különböző rendelkezésekkel eleget tenni az egyházi követelményeknek. 1789-ban megtiltja, hogy vasárnap és ünnepnap alkalmával dereglyéket megrakjanak, malmokba gabonát szállítsanak. 1795. július 15-én az alábbi végzést hozzák: „Szt. György napjától fogva Szt. Lőrinc napjáig, úgy vasárnapi, valamint ünnepi napokon az őllés napkelettől fogva délig 1 ft büntetés alatt tiltatik, és a mellett sem a malomban búzát bevinni, sem lisztet kihozni azon büntetés alatt szabad ne légyen". A vasár- és ünnepnapi őrlés korlátozása még többször „szőnyegre" került. 1814-ben a korábbi rendelkezés módosul: minden ünnep-, vasárnap, ideértve a vásár vasárnapját is, reggel 6 órától déli 12 óráig az őrlés tilos. Büntetése 2 pengőforint. A császári és királyi megyei biztos 1852-ben a vasárnap 12 óra utáni őrlést engedélyezi. Hat év múlva a város polgármestere ezt megszünteti. A céh végre meri felemelni szavát, hivatkozik arra, hogy más városban, mint pl. Budán szabadon folyik az őrlés nagyobb ünnepek kivételével. „Miután az idő és körülményekhez alkalmazottan nemcsak maguk a molnárokra, hanem a közönségre is terhes hatású" ez a korlátozás, kérnek felsőbb helyről utasítást. A lelki tanításoknak, templom járásoknak nem sok foganatja lehetett. Különösen a molnárlegényekre olvashatunk sok panaszt. Nedeczky Gáspár uradalmi prefektus meghagyja a céhmesternek, hogy a legények szörnyű káromkodását, gorombaságát tiltsa el, mert ha panaszra hozzá mennek, sorra záratja, bünteti őket, bárkinek légyen is a legénye. Erkölcsi magatartásukról megrovó feljegyzést nem találunk. Régi szabálya a váci céhnek, hogy mesterré avatás után a legénynek egy éven belül meg kellett nősülnie. A tatai mészároscéh 1660-ban keletkezett egyik artikulusa így szól: „Valaki pedig ezen Becsületes Czéhnek társaságában magát beadni és ajánlani akarja, szükséges, hogy magát tisztességes házasságra kötelezze, a paráznaságának eltávoztatásának okáért egy Esztendőnek elfolyása alatt, és a Czéhnek szolgáló mestere légyen, holott penighlen a tisztességes házasságra magát nem kötelezné, tartozik az olyatin négy forintot fizetni." 46 230
