Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

a kontárok minden céhbeli kötelezettség alól kivonták magukat. 1853-ban pert indítanak ellenük", s a következő évben is folytatják, mivel a kormány által kiadott rendelet értelmében az üzlet jogtól el kell tiltani azt, aki nem mesterségét űzi. A kontárok azonban tovább működnek. Ekkor a céh a malomeszközök kiadását megvonja tőlük. Mivel engedély nélkül legényt tartanak, felszólítják őket, ennek a jognak gyakorlásáért fizessenek 8 váltóforintot, de ezt is megtagadják. Nyolc malombirtokos ellen pert indítanak. Három év múlva 10 olyan személy ellen tesz a céh feljelentést a szolgabírói hivatalnál, akiknek sem molnármesterségük, sem üzleti engedélyük nincs, a közterhek viselésében részt nem vesznek, lisztet azonban árusítanak. A céh hiába pereskedik, a kontárok száma még jobban növekszik. Panaszára a városi tanács a vármegyén keresztül a helytartótanácshoz fordul. Válaszul annyit kap csupán, hogy az Iparrendtartás 107. §-a szerint az iparűzőket a céhbe bekebelezni és kötelezettségeiknek megfelelni utasítja. Ismét eltelt két év után a céhmester a városi tanácstól 23 kontárkodó molnárnak bekebeleztetését kéri. Maga a céh érzi, mint lazulnak a mesterek összetartó kötelei, éppen a szabadon engedett kontárság miatt. 1866-ban felkérik a céhbiztost, szerezzen az Iparkamarától tervezetet a céh kívánalmait megközelítő alapszabálynak elkészítésére, „mivel a változott viszonyok a molnárcéh részére életbe léptetendő újabb iparszabályok alkotását mellőzhetetlenül megkívánják". Ennek a kívánalomnak eleget téve a céhbiztos 1867. szept. 8-án új alapszabály-tervezetet terjeszt a gyűlés elé, mely molnártestület felállítását tűzi célul maga elé. Az alapszabály kidolgozásával öttagú választmányt bíz meg a céhgyűlés. 1868-ban miniszteri rendelet intézkedik a hajómalmok összeírásáról és a jogtalanul fennállók eltiltását ígéri. A céhmester felhívja a testület tagjait az összetartásra és egyetértésre, hogy a felbomlásnak indult rend újólag helyreállhasson. Ennek érdekében, legelőször is a kontárkodás megszüntetésére, a városi hatóság megkeresését sürgeti.

43 Az 1872. évi VIII. törvénycikk a céhrendszer eltörlésével előkészítette az 1884. évi XVII. te. által kiadott Ipartörvényt, mely a teljes iparszabadságot biztosította. Ahogyan az eltörölt céhrendszer akadályozta már az ipar szabad fejlődését, a szabad ipar engedélyezése hamarosan a szabadosságot eredményezte. Iparszabadság a gazdasági fejlődést előmozdította, de a tisztátalan konkurrenciát is magával hozta. így hamarosan szükségét érezte az iparosság, hogy közös érdekeik megvédésére ipartársulatokat alakítson. A váci molnárok ipartársulatával a III. fejezetben foglalkozunk. II. A váci molnárok társadalmi élete Vallási kötelezettségeik. A privilégium 29. cikkelye felsorolja a mesterek és legények vallási, erkölcsi kötelességeit. Vácon vallási életüket az egyház, erkölcsi magatartásukat a céhen keresztül a hatóság szabályozta. A püspök mint földesúr érvényesítette a katolikus egyház hegemóniáját, irányította a város iparosainak vallásos életét. A XIX. század elejéig ebben a más vallásúakkal sem tettek kivételt olyan értelemben, hogy Kis-Vác protestáns mestereinek is meg kellett jelenni katolikus egyházi ünnepeken, körmeneteken. 1800-ban azonban a váci református prédikátor tiltakozik a tanácsnál, hogy a református molnármestereknek kántormisékre, processziókra kell járni, és ezek elmulasztása miatt a céh 228