Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Malmosgazdák A váci telekkönyvekben számtalan malomadásvétel található, így nyomon tudjuk követni tulajdonosaikat. 41 Legtöbb malomnak 1 vagy 2 tulajdonosa volt. A molnárok névsorában 1772—1853-ig 6 malmosgazda nevét találjuk. Ez csupán annyit jelent, hogy az illetők letették a molnármestertaksát. A többi malmosgazda nem részesült azokban a kedvezményekben, amiben a céhbe felvettek. Malmosgazdának bevették az özvegyeket, így 1836-ban Horváth Jánosnét, 1841ben Farkas Jánosnét; 1862-ben a 40 malomtulajdonosból 7 özvegyasszony. A malmosgazdák között találunk jómódú váci polgárokat, mint pl. Czvian Bazillus görög kereskedőt, Csillag Márton főnótáriust, kis-váci hajósokat, mészárosokat. Malmosgazdáktól árendáltak molnárlegények malmot, mivel sajátra nem tehettek szert. Akadtak olyanok, akiknek volt malmuk, azonban maguk helyett legényeket fogadtak. Ezeket a céhgyűlés elé idézték 1845-ben, s szigorúan meghagyták nekik, hogy legényeiket bocsássák el, mert ha ilyet találnak, első esetben a malomból, másodikban a városból kiparancsolják. Mestertársak Ifj. Krenedics György városi jegyző esetében láttuk, milyen indokkal lehetett mestertárs. Családjától örökölt malmot, így megtartotta saját kezelésében. Kamerer Jakab két fia: János 1826-ban, József 1830-ban szintén mestertársként került be a céhbe. Egyiküknek sem volt még akkor saját malma, viszont csak így lehetett egy malomban két mester. Filiális vagy vidéki mesterek Pest megye legrégibb molnárcéhe 1728-ban Ráckevén létesült a török idők után. Ebbe tartozhattak a váci molnárok 1771-ig. Önállósulásuk után, 1772-ben jelentkezik az első vidéki mester: Dombay Sándor, valószínűleg Verőcéről. 1772 —1863 között 16 községből tartozott filiális mester a váci molnárcéh alá. Ezek közül egy alkalommal egy Ráckevéról, s három alkalommal Szentendréről kértek felvételt 1805—11 között, az utóbbi helyen ugyanis csak 1817-ben létesült molnárcéh. 42 Vác filiális mesterei lakhelye: Dunabogdány, Verőce, Zebegény, Nagymaros, Szokolya, Rátót, Monostor, Kisoroszi, Visegrád, Nagyoroszi, Kisszentmiklós, Sződ, Fót és Cinkota. Vidéki mesterekre ugyanazon kötelezettségek hárultak, mint 'a váci mesterekre. Vándorolni kellett vagy azt megváltani, felvételnél taksát fizetni, sőt remekelni is, ha Vácon malmot akartak venni. Zsarnóczay Márton, a verőcei malom árendása 1817-ben a céhbe fogadásért 200 ft-ot fizetett váltócédulában. Ha valaki Vácon töltötte legényéveit, mint a rátóti Pittlik János, úgy kedvezvényben részesült. Nekik inast beszegődtetni és felszabadítani szintén csak Vácon lehetett a főcéhnél, azért fél taksát kellett fizetni. Filiális mester legényt tarthatott, de az illető csak Vácon remekelhetett. Kontárok Az 1851-ben bevezetett Geringer-féle Ideiglenes utasítás nyomán Vácon többen kaptak malomüzleti jogot, akiknek a molnárság nem volt mesterségük. Ezek 227
