Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

hiszen a teljesen lepusztult vagy leomlott faltömbök takarta részek alapos régészeti kutatása nélkül nem vonhattunk le egyértelmű következtetéseket. A belső vár körítőfala átlagosan 2 m vastag, csupán a déli oldalon másfél méter. Vonala végig jól követhető, bár a déli és a keleti oldalon általában nem maradt meg az udvarszintig. Itt csak a falszoros, illetve az árok jelenlegi szintjétől mért egy-két méter magasságig áll, kisebb-nagyobb kiromlásokkal. Az északi és a nyugati oldalon viszont a külső szinthez képest 4—5 m magas szakaszai is megfigyelhetők. A várfal teljesen egységes, tört mészkőből falazott. Téglát csak délnyugati szakaszán találunk, de ez minden bizonnyal utólagos javítás. A délkeleti rész két vaskos támpillére valószínűleg egyidős a fallal. A belső vár kapuja nem maradt meg, sőt egyértelmű választ sem adhatunk arra, hogy hol volt. Csupán következtethetünk arra, hogy a déli fal közepe táján lehetett. Az út ugyanis biztosan ide érkezett nyugat felől, és figyelembe véve az épületszárny helyiségeit, csak itt lehetett bejutni az udvarra. Ma ez a rész erősen lepusztult (11. kép), viszont a falszorosban előkerült kapukeretkövek is ezt a feltételezést erősítik meg. Valószínűleg csak egyszerű, falba vágott nyílás volt, külön kaputorony nélkül. 11. kép. A belső vár déli fala 12. kép. A keleti palotaszárny udvari fala A várfalhoz támaszkodó épületszárnyak közül a keleti maradt meg a legjobb állapotban. Belső, nyugati fala majdnem teljes hosszában áll, középső részén mintegy 8 méter magasan. (12. kép.) Keleti fele nagyrészt elpusztult, csak alacsony falcsonkok állapíthatók meg. Az azonban biztos, hogy a szárny három, különböző hosszúságú, 6 m széles helyiségből állt, legalábbis a pinceszinten. Ugyanis a törmelékkel erősen feltöltődött helyiségek jelenlegi szintje is mintegy másfél-két méterrel az udvarszint alatt van. A belső falak átlagosan 1 méter vastagságúak. Legjobban a déli helyiség pusztult el, az északi helyiséget pedig ledőlt faltömbök borítják. A középső helyiség keleti falán téglából rakott boltváll maradt meg, ez alapján a helyiség padlószintje a mainál mintegy egy méterrel mélyebben kereshető. A helyiségek közfalai kőből készültek, és egyrészt bekötnek a keleti várfalba, másrészt bekötöttek az említett udvar felőli falba is (a bekötés fészkei jól megmaradtak). Ez azt bizonyítja, hogy a keleti épületszárny egyidős a várfallal. Ugyancsak egy időben épült a magasan álló fallal az a 2 X 3 m-es belméretű kis helyiség is, amely Ny felé nyílik ki az épületszárnyból, és padlószintje — természetes szikla — 2 méterrel van az udvarszint 21