Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Csizmadia György vásárbíró is meghalt. Koporsójának az elkészítésére két deszkát adott a város, melyért 3 garast és 12 dénárt fizetett. Sárgaréz szegekért 1 tallért és négy garast fizettek. Füstölni való szurkot vettek 12 dénárért.

488 A város bojtárja temetésére 1709. július 20-án 18 dénárt adtak. Faragó Péter hetedik tizedbeli kocsis temetésére 3 garast és 12 dénárt költöttek. Ugyanazon a napon a megyeri postásnak felesége és gyermeke temetésére 1 garast és 18 dénárt fizettek ki/

89 Még november 11-én is haltak meg Kecskeméten pestisben. „Király János régi hasznos posta" temetésére 3 garast, 12 dénárt költöttek. A pestisjárványra vonatkozóan a nagykőrösi számadási iratokban is találhatók adatok. „A° 1709 Die 3 Mensis Juny Kőrös Városában igen nagy mértékben pusztítand a Pestis és házak egész cselédestül elhalván Concludaltatott a 6 Tanáccsal, hogy az Magva Szakadt s más fogyatkozásra jutott jószágokban a tekintetes Földes Üri Just Conferálljuk",

490 „Gergely Deák kereskedő, Hegedűs János nevű gulyás, Lakatos Mihály kapás, Páli Istvanné Tormásban, Thot Istvanné Sophi asszony, Thót János Czeglédi közön, Szabó Mihályne Abonyi közön, Méhes Istvanné Hosszúhát, Nyúl Füle Mihályne Baracsi közön, Kapás Jánosné Lencsésben, Jakab Vargáné a Temetőhegyben, Komjáthi István."

491 Ezek a személyek a város legkülönbözőbb helyén laktak és örökösük nem maradt. Bíró Mihály 1709. május 19-én végrendelkezett, melynek soraiból kitűnik, hogy a pestis nagy kínokkal és fájdalmakkal járt. A javairól szóló rendelkezéséből megállapítható, hogy a város lovas katonaságához tartozott. A fegyvereit: „kardot az karabélyt hagyom bátyám Uramnak".

492 Farkas Márton, Kurucz Panna július 23-án tett végrendeletéből is a pestisjárványra utaló kitételek olvashatók. Kurucz Panna kereskedéssel foglalkozott, és 220 tallér és 4 garast kitevő pénzvagyonáról végrendelkezett, néhány nap múlva meg is halt.

493 Szabó Mihály is meghalt „minden Nemzetségével, jószága szállott a városra".

494 Pap Mihály végrendeletében ezt mondja: „az döghalál által halálomhoz készülvén ...". Megemlíti, hogy apja, Szappanos Pap János „az város szolgálattyában Lándor Fejér Várnak az Pogánytul való megvételében életét" elvesztette.

495 A pestisben meghaltak teljes számát megállapítani nem lehet, mert sem Nagykőrösön, sem Kecskeméten még akkor a református egyház nem vezetett halotti anyakönyvet, a városi hatóság sem vezetett az elhaltakról nyilvántartást, mert érdek nem fűződött hozzá, a magvaszakadás kivételével. Hiába korlátozták vagy tiltották a pestissel fertőzött helyekre való utazást, a járvány mégis elterjedt. Más városokban még 1710-ben is dühöngött, nemcsak a polgári lakosságot, hanem a katonaságot is pusztította, egyes várak egész őrsége meghalt. A döghalál a háborús eseményekre kihatott, de nem szüntette azokat meg. A három városban a katonai kiadások ismétlődtek. Bottyán János még egy kísérletet tett, hogy Dunántúlra átkeljen seregével, levonult Soltig, és itt kísérelte meg az átkelést. Két hajója volt, mely serege gyors átkelésére elégnek nem bizonyult, az átkelési szándékról a Veszprémet ostromló Heister tábornok értesült és az ostromot abbahagyta, Földvárhoz vonult. Bottyán ekkor gyors mozdulattal északra fordult és Vácnál, majd Selmecbányán a császáriak felett kemény harcban győzött, innen gyorsan Hatvanban kellett teremnie, mert onnan árulásról érkezett hír, az itt levő katonaság a budai császári generálissal tárgyalt már a behódolásról. Sőtér Tamás ezredes is jelentette neki, hogy dél felől erős támadás várható, és ha közbe nem lép, a Duna—Tisza köze a három várossal elvész. Hatvanban az árulókat elfogatta, és vasra veretve Rákóczihoz Egerbe küldte, ezután készületeket tett, hogy a városokon keresztül levonul és a rácokra csap. Ezt a szándékát már nem valósíthatta meg, mert megbetegedett, és szeptember 26-án a lőrinckátai táborában meghalt. Halála a szabadságharc ügyének nagy kárt jelentett, a fejedelem Gyöngyösre vitette hű tábornokát, és ott temettette el. A három város sorsa továbbra is Sőtér Tamás kezében maradt, aki szeptember 14-én Kecskeméten tartózkodott, a város a kiszolgáltatandó abrak helyett 20 tallért adott neki. Kókai ezredessel együtt három pipát is kapott. Szeptember 27-én a melléje rendelt öt ezred részére átvett 1600 kenyeret, 17 mázsa húst, 120 kila abrakot, melyről átvételi elismervényt is adott a városnak.

496 Még október 8-án is Kecskeméten tartózkodott, mert levelét innen vitték a kalocsai plébánosnak. November 17-én pedig a sóját és a hordóját Bóvári János, a kalocsai porkoláb fia vitte el.

497 November 30-án már Esterházy Dániel tábornok is Kecskemétre szállásol be Dunántúlról kiszorult hadaival. A város december 5-én a tábornok konyhájára 4 tallér, 2 garas és 24 dénár értékű halat adott. A telet a három városban töltötte, mert 139