Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Kecskemétre a pestist mégis behozták, mert leginkább az emberek az ösztöneiknek engedelmeskednek és nem a parancsoknak. Sok embert a kapzsiság nem hagyott nyugton, vagy foglalkozása miatt kényszerült helyváltoztatásra. A kereskedők, koldusok, csavargók, vándoriparosok, mesterlegények, tolvajok, vándorcigányok és egyebek jöttek-mentek, ha nappal nem mehettek, megkockáztatták éjjel, az életüket sem kímélve, a hatóság parancsával mit sem törődve. A rokoni kapcsolat is olyan erő, mely a távoli faluban vagy városban élő gyermek utáni vonzalmat ellenállhatatlanná teszi. Sőtér ezredes Bottyán János tábornoknak írt jelentésében, mely 1709. április 19-én kelt, közölte, hogy nem marad Kecskeméten, mert két-három házba bejött a pestis, „bánná, mostani háborús idővel döggel kellenék" meghalnia. Ugyanennek a levélnek az utóiratában említi, hogy intézkedéseket tett a pestis elnyomására/'

81 Április 22-én Károlyi Sándor főgenerálishoz intézett levelében elmondja, hogy kivizsgálta, hogyan került a pestis Kecskemétre. A ferences rend házfőnöke, a református lelkész és a város bírái segítették őt ebben. A következő módon történt : Egy Szelei Mihály nevű kecskeméti ember leánya szolgálóként Hódmezővásárhelyre került, ott férjhez ment, és atyja meglátogatta a helybeli hatóság engedélye nélkül, hozott magával onnan egy csomó kendert. (A kendert hitték a pestis terjesztőjének.) A kendert megfogdosták a gyermekei, két fia és leánya, és meg is haltak. Sőtér az említett követkísérésből visszatérve értesült a dologról, Szele Mihályt kicsapta a városból, aki néhány nap múlva visszaszökött, és egy Takács Mihály nevű ember a házához befogadta. Takács Mihály feleségével és gyermekeivel hamarosan meghalt, a közeli szomszédban Bárán Gergely harmadmagával, annak Józan Imre nevű szomszédja másodmagával, a távolabbi utcában egy Bé János nevű szolgalegény halt meg. Pap György nevű ember hat családja, veje, annak felesége, Tok György nevű ember feleségestül pusztult el a járványban. Többet nem tapasztalt az ezredes, de megjegyezte, hogy az említettek a városon kívül más helyen nem fordultak meg.*

582 Károlyi Sándor bizonyosan Sőtér Tamás jelentése alapján szigorú parancsot küldött a három városba, melyben utasította az egyházi és polgári vezetőket, hogy intézkedéseket tegyenek a dög elterjedésének megakadályozására. Kis Tamás ferences házfőnök, Zolnai István ferences hitszónok, Selymes Kecskeméti János református lelkész, Szarka István Sőtér-ezredbeli őrnagy és a városi tanács tagjai megvitatták a helyzetet, majd határozatot hoztak, mely négy pontból állt/'

83 Az első pontban arról intézkedtek, Sőtér ezredes parancsolatát hirdessék ki a lakosság előtt. A kisbírák parancsolják meg tizedenként, hogy a régi szokástól eltérően (halottlátogatás, virrasztás), amikor a halottat koporsóba tették, szegezzék is rá azonnal a koporsófedelet, és úgy vigyék ki a temetőbe. A 2. pont eltiltja a lakodalmakhoz hasonló mulatságokkal járó halotti torok tartását, ha nem engedelmeskednek, akkor büntetéssel szoktatják el őket. Harmadszor az utcákról a dögöket és a ganét takarítsák el. Negyedszer, ahol a házban „megvesztegetett" a levegő (fertőzött a levegő), és a dögletesség uralkodik és betegeskednek, szellőztetésül „kikűdessenek". Azokkal való társalkodást és látogatást is meg kell tiltani.

484 Az említetteket bizonyosan utcáról utcára járva kihirdették, de a városi tanács sem tartotta be. Ennek bizonyságául érdemes az 1709. június 6-a és július 6-a közötti borelszámolásba beletekinteni. Ezeket olvashatjuk: „Réz István torjára 10 pint, Kővágó Leányának torjára 3, Madocs Samu Torjára 32, Dugár Gergely Torjára 64, György Deák Nótárius Torjára, Sámuel Deák Felesége és Leánykája Torjára 45 pint"

485 bort adtak ki a város kocsmájáról, bizonyosan a főbíró engedélyével. Vajon az urak vagy a köznép mennyire tartotta be a tilalmat? György nótárius nyilvánvalóan családostul pestisben halt meg. Ráckevén élt valaki, aki a pestis ellen orvosságot hozott forgalomba. Kecskemét város négy alkalommal is küldött embert oda orvosságért. A főbíró először május 1-én, Tall Antal javaslatára Megyeri Györgyöt küldte Ráckevére, ki 20 tallért vitt magával. Másodszor május 6-án ment el, a költségére 2 garast kapott. Harmadszorra június 5-én Tóth Szabó Pétert küldte, aki 1 garas és 4 dénár útiköltséget kapott. Negyedszerre június 13-?án küldött embert Ráckevére, de sokáig kellett az orvosságra várni, így 16 poltúrába került a szállás és az ellátás.

486 Kecskemét város öt alkalmazottját ragadta el a pestisjárvány, temetésükről is a város gondoskodott. Számadási feljegyzések különböző pénzösszegekről és kellékekről tesznek említést. György deák nótárius temetésére 5 tallért, 2 garast, 30 dénárt költöttek. Koporsónak való deszkát is adtak, melyért 1 tallért és 24 dénárt fizettek. Fekete gyolcsért 2 tallért, rézszegekért 4 garast, szemfedélnek való patyolatért 1 tallért és 6 dénárt adtak.

487 138